Takács László: Négy állomás József Attila életútján (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 15. Battonya-Békéscsaba-Mezőhegyes, 1990)

A szakirodalom és a visszaemlékezek is árnyaltabban, óvatosabban fogalmaznak ebben a kérdésben. Tény az, hogy Gombai Ferenc nem volt nagygazda a szó akkori értelmezésében. Mindössze 12 hold földet bérelt az uraságtól, s fuvarozással is foglalkozva könnyített nehéz anyagi helyzetén. Lehetséges, hogy a lelenc-gyermekek fogadásáért kapott kis pénzösszeg is ösztönző volt számára, hogy jövedelmét kiegészítse. Bár az is igaz, hogy idős ember volt már, gyermekei elkerültek a családi háztól, s valóban rászorult a gyermekek segítségére. Azt egyértelműen állíthatjuk, hogy nem éheztette, sanyargatta a gondjaira bízott félárvákat. Mindezt valószínűsíti József Etel már idézett visszaemlékezésének alábbi részlete is: „Meg kell állapítani, hogy Gombaiék nagyon rendesen viselkedtek, s szerettek minket. Gombainé megtanított fésülködni. Főzni is tanítgatott. Attila Gombainénak egy zsák aranyat ígért."

6 Gombainé nevelt lányának, Gajdosnénak visszaemlékezése szerint később egy levelet is kapott Gombainé József Attilától, amelyben a költő a következőket írta: „Kedves Nevelőszüleim. Nagyon köszönöm, hogy annak idején anynyit hajtottak a tanulásra, mert - íme - író lettem, csak az a baj, hogy nem veszik át verseimet."

7 Mindez összecseng egy 1935-ben keletkezett vers kéziratlapjára írott József Attila feljegyzéssel: „Gombainénak mondtam, hogy neki küldök egy zsák aranyat."

8 Valószínűsíthető tehát az a felfogás, hogy a kor nyersen értelmezett konvenciói szerint a lelencgyermeknek számító József Attilát éppen ugyanúgy tettleg bántalmazta Gombai Ferenc, mint ahogyan édes gyermekét is bántalmazta volna hasonló szituációban. Egyszerűen jogot érzett ahhoz, hogy megverje. Azt is tudjuk, hogy a falusi és tanyai iskolákban az 1910-es évek táján ha nem is támogatott, de tulajdonképpen megengedett volt a testi fenyítés módszere, abból a többször hangoztatott (egyébként helytelen) elvből kiindulva, hogy „verje csak meg tanító úr nyugodtan azt a haszontalan kölyköt, mint ha csak a saját gyermeke lenne". Az elsős elemista József Attila Öcsödön református iskolába járt. József Etel azt is leírja visszaemlékezésében, hogy tankönyvük nem volt (nem csak nekik nem volt, hanem nem lelenc osztálytársaiknak sem!), füzetből olvasták a tananyagot, bibliai történeteket tanultak. A József-gyerekek az úgynevezett váncsodi iskolába jártak 43 gyermekkel együtt. 39 kis osztálytársuk „rendes tanuló" volt, a nagy létszámú osztályban négyen voltak menhelynek. Ez bizonyos összetartást is jelentett akkor. Az osztályt Páczai Mihály tanító tanította, aki szigorú, de nem kegyetlen tanítóként él az öcsödiek emlékezetében. Természetesen fennmaradt ebből az időből József Attila /. osztályos bizonyítványának iskolai anyakönyve. Ebből is megtudjuk, hogy a felvételi napló szerint a 64. folyószámú tanuló volt a váncsodi elemi iskolában. Születésének helyét pontosan anyakönyvezték, idejét azonban már nem. A téves anyakönyvi bejegyzés szerint 1905. április 18-án született, ami feltehetően az anyakönyvi bejegyzés ideje lehetett a helyes április 11. helyett. Az anyakönyvi 14