Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

melletti hoiűJűJcgöjlöniélpedig Medgyesi Pál 1982—83-ban a rézkor késői szakaszábá^az ún. badeni kultúra körébe tartozó gödröket tárt fel. Ezekben díszített edénytöredékeket, egyfülű tálat, gömbtestű agyagpoharat stb. talált.

15 A III. évezred második felében a keleti steppe-vidékről lovas népek törtek a Kárpát-medencébe. Ezek azonban nem háborgatták közvetlenül vidékünket. Az i.e. 2000. esztendő körüli időkben azonban ismét DK-i irányból hatolt be egy újabb néphullám, amely elárasztotta az Alföldet. A helyi lakosság nem engedte át békés úton az évszázadokon keresztül birtokolt lakóhelyét: háborúk sora rémítette a falvak népét az új korszak kezdetén. Az új népesség igen magas színvonalú paraszti gazdálkodást hozott magával, de hozta a korszak legfontosabb újításának, a bronzművességnek az ismeretét is. Az új fémeszközök használata azonban csak lassan, mintegy 1000 év elteltével vált lényeges gazdasági tényezővé. A bronzkor több mint egy évezredes korszakát az egész Kárpát-medencében állandó mozgás jellemezte. Ujabb és újabb népcsoportok érkeztek hol kelet, hol nyugat felől. Új települések sora alakult új szokásokkal és tárgyi világgal. Vidékünkön a korai bronzkor (makói kultúra) emlékét idézi a~iaUihejyi erdészház előtti tisztáson 1979-ben feltárt nagy gödör emlékanyaga. Belül díszített tálak, kihajló peremű jellegzetes bögrék és egyéb edények nagy tömegű töredéke mellett igen sok állatcsont került elő. A szarvasmarha-, sertés- és juhcsontok az állattartásról tanúskodnak.

16 A bronzkor középső szakaszának viszonylag békés időszakában Doboz környéke az ún. gyula varsándi kultúra körébe tartozott. E korban — természetesen továbbra is szorosan a folyók mentén — nagy kiterjedésű települések alakultak ki. Ezek között egyiket-másikat sáncokkal, árkokkal mesterségesen is megerősítették. A települések egy helyben való hosszú életét mutatja, hogy a lakóházak és egyéb építmények pusztulása után — a romokat elegyengetve — ugyanarra a helyre újabb és újabb épületeket emeltek; így évszázadok alatt valóságos településdombok — szaknyelven: tellek — alakultak ki. Több méter vastag rétegsorokból álló teli volt a közelben a békés-várdombi erődítmény. Ez lehetett a környék urának — egyben talán a nemzetség fejének — és közvetlen kíséretének a lakóhelye. Gerendákból összerótt falú, több helyiségre osztott deszkapadlós házak maradványai kerültek elő az erőd rétegeiben. Az elsősorban földműveléssel foglalkozó alattvalók a vár közelében nyílt településen, tapasztott sövényfalú házakban laktak.

17 Valószínű, hogy ehhez a központi maghoz tartoztak a környékbeli kisebb falvak is, amelyek bizonyára függőségi viszonyban voltak a központtal. A több évszázadig tartó békés paraszti életet a bronzkor késői szakaszában újabb népesség betörése szakította félbe. A nyugat felől beáramló ellenség menekülésre kényszerítette a helyi lakosságot. Az Alföld keleti felében az i. e. 1000 körül évszázadokban az ún. gávai kultúra népe telepedett meg. A kezdeti nehézségek után újra viszonylag békés időszak 120