Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Oláh József: A kapitalizmus gazdasági viszonyai

Az iparosok száma évről-évre változott. Mindig akadtak olyanok, akik megromlott egészségi állapotuk, anyagi helyzetük, idős koruk, lakhelyváltoztatásuk vagy egyéb okok miatt iparukat megszüntették (ritkábban szüneteltették). Pl. 1929-ben (zárójelben az ipar kiváltásának éve) Frecske Ferenc csizmadia (1921), ifj. B. Nagy János hentes (1927), Tóth Károly hentes és mészáros (1911), Balló András kerékgyártó (1927), Reisz Lajos korcsmáros (1928), Csuba István cipész (1892), 1934-ben Óré András kisebb ács (1925) iparát adta be.

42 Ugyanezekben az években vitéz Elek Gábor szíjgyártó, Bebinszki Pál gépkocsival bérfuvarozó, Ikumét Lajos cipész, Szászné Lirner Eszter kalapos, Reisz Lajos vendéglős, Tóth János, Cs. Kiss Ferenc cipész, ill. Gergely József csizmadia, Rajki Mihály mészáros és hentes, Buzi Ferenc férfiszabó, L. Szűcs Mihály sütő, Korponai Ferenc kovács, Pignicski Pál bognár, Papp Sándor kerékgyártó, Kovács Károly kovács, Márton István, Varga Imre kerékgyártó, Zsiros György cipész, Képiró Gábor hentes, Spiák Pál órás- és ékszerészipart váltottak.

43 A mesterek többsége egyedül, olykor családtagjaival együtt dolgozott. Tanoncot és segédet kevesen tartottak. Pl. 1928-ban 82 önálló iparosnál 22 segédet és 22 tanulót mutattak ki. 1930-ban 70 munkáltatónál 27 segédet és 12 tanoncot tartottak nyilván. 1935-ben 84 mesternél 8 segédet és 11 inast találtak.

44 Mindez annyit jelent, hogy az önálló iparosok száma mindig meghaladta az alkalmazottakét és egy mesterre 1928-ban, 0,53, 1930-ban 0,52, 1935-ben 0,23 segéderő jutott. A segédekkel alkalmaztatásuk idejéről, feltételeiről

45 általában szóbeli egyezséget, a tanoncokkal írásbeli szerződést kötöttek. Ebben megállapodtak a képzés időtartamában, a tanonc tartásában, ellátásában, a szegődtetés, a segédvizsga és a segéddé avatás költségeinek, a betegsegélyező és a balesetbiztosítási járulékok viselésében, az iskoláztatási kiadások fedezésében és az esetleges fizetésben. Az ipari tevékenység elsajátítására vállalkozók szülejük, gyámjuk hozzájárulásával általában 14 éves korukban szegődtek el. Kivételek természetesen szép számmal akadtak. Nem egy menhelyi gyerek már 12 éves, pályát módosító, foglalkozást változtató dobozi lakos 20, sőt 30 éves korában kezdett hozzá a szakma megismeréséhez.

46 A tanulók többsége a korabeli gyakorlatnak megfelelően nemcsak ipari, hanem mezőgazdasági, sőt házi munkát is végzett. Helybeli tanonciskola híján 17 éves korig mindegyik a gazdasági ismétlőiskola óráit látogatta. A tanoncok általában 3 évi inaskodás után szabadultak fel. Kivétel itt is akadt. Pl. Székács Barnát, aki elvégezte „a szarvasi m. kir. gazdasági tanintézetet" s Gombkötő Ferenc gyulai hentesnél 5 hónapig volt tanuló, Komlósi Lajos hentes már 1 hónapi tanulás után felszabadítja.

47 Szerződésbontásra elég gyakran került sor. Pl. 1934. okt. 28-án Galló János borbély a hozzá két évre szegődött Szabó István szerződését, annak betegsége miatt érvényteleníti. Egy nappal később Kneifeld Jakab cipész Borbély Istvánnal egybehangzóan kéri korábbi megállapodásuk megsemmisítését. Képiró Károly cipésznél az 1934. márc. l-jén 3 évre szegődő Gergely István (14 éves) 195