Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Domokos Tamás: Doboz térségének csigái és kagylói

Oxychilus hydatinus (Rossmässler) — Ez a szubterran faj a Pósteleki-szőlők gyepfoltjaiban, a Vitrea contracta társaságában fordul elő. A szakirodalom csupán Békéscsaba és környékéről, valamint a Villányi-hegységből említi (Kovács Gy. 1980, Suara R. 1981). Limax maximus L. — A Holt-körösi-erdőben (Takács-zug) fordul elő. Deroceras agreste (L.) — Szórványos a Szanazug környéki erdőkben és a Marói-erdőben. Euconulus fulvus (O. F. Müller) — Vizsgálataim befejezéséig a Gránát-zug felett, kiszáradt meder aljáról, avarból került elő csupán egy példányban. Az Alföldről csak néhány elszórt előfordulása ismert (Pintér L., Richnovszky A., S. Szigethy A. 1979). Bradybaena fruticum (O. F. Müller) — E citromszínű állat lelőhelye a Maróierdő Kettős-Körössel párhuzamosan futó csalitos széle. Az előkerült házaknak csupán harmada bizonyult csíkosnak. Ez az egyetlen megyei in situ előfordulása. Ismeretes Békéscsabáról az Élővíz-csatorna partjáról és Dobozról a Körösök hordalékából. Helicopsis striata (О. F. Müller) — Kovács Gy. 1964. évi gyűjtéséből említi a Kettős-Körös gátjának oldaláról (Kovács Gy. 1980). Sajnos, azóta nem sikerült sem élő, sem recensnek minősíthető példányait megtalálni. Monacha cartusiana (O. F. Müller) — Gyakori mediterrán származású faj. Perforatella rubiginosa (A. Schmidt) — Az Icce-ér gátőrház mögötti partszegélyéről gyűjthető. Ez a faj egyetlen ismert megyei előfordulása. In saldo a Körösök hordalékából ismeretes. Hygromia kovácsi Varga et Pintér (dobozi pikkelyes csiga) — A megye keleti erdőségeinek endemikus faja. Első példányait Kovács Gy. 1963. o7. 05-én a Mályvádi-erdőben (Gyula) gyűjtötte. Ezt a fajt 1972-ben Varga A. és Pintér L. írta le a Marói-erdőből származó példányok alapján. (Varga A., Pintér L. 1972). Érdekes, hogy e faj ivarszervein található két egyforma méretű nyílzacskója alapján a Pyrenaeari Hesse alnembe kellene sorolni, a héj pikkelyezettsége alapján pedig a Hygromia transsylvanicahoz hasonlít. Magyar nevét locus tipicusáról és héjának pikkelyes szkulptúrájáról nyerte. A Doboz környéki erdők vizsgált kvadrátjaiban általánosan elterjedt. Konstanciája a Marói-, Holt-körösi- és a Szanazug környéki erdőkben is 100%. Ez utóbbi erdőben maximális a dominanciája (22,7%) és abundanciája (58) is. Euomphalia strigella (Draparnaud) — A Holt-körösi- és a Marói-erdőben gyűjthető. (Egyeléssel is csak közel 50 példánya került elő.) Helicigona banatica (Rossmässler) — (vagy M. P. Kerney, R. A. D. Cameron, J. H. Jungbluth (1953) szerint Chilostoma banaticum Rossmässler). A faj — 1986. évi betelepítését követő lelőhelye a Holt-körösi-erdő északi felében (Takács-zug) található. A betelepítés céljáról, körülményeiről, az elterjedés eddigi tapasztalatairól a közeljövőben megjelenő faunatörténeti munkámban fogok beszámolni. 60