Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovács Sándor T.: Adatok Doboz lepkefaunájának ismeretéhez

A gyűjtőhely és környezete A Körös partján fekvő Doboz helység kastélykertjét délről övező Holt-Köröság oldalában, a környék Lepidopterafaunájának felmérése céljából fénycsapdát üzemeltettünk. A csapda helyének kiválasztása sok szempontból nagyon előnytelennek számít, de egy ilyen készülék elektromos hálózathoz kötődésén túl, megfelelő kezelőszemélyzetet is igényel. Ez pedig nem volt kielégítően megszervezhető. Ezt a tényt a fénycsapda által gyűjtött anyag egyértelműen tükrözi. A kastély parkjának botanikai leírása már ismert. A parkot délről övező árok mint kiszáradt holtág azon szakasza, ahol a csapda üzemelt, magasabb térszinten leginkább platánokkal, kevés akáccal, a kertek felől kerti gyümölcsfákkal és dióval árnyékolt, párával telített terület, mely helyenként ruderális szövetkezetű, egyébként magas nedvességigényű lágyszárúak társulása, kevés magaskóróval. A lámpa szempontjából kedvezőtlen körülmények között üzemelő fénycsapda 1985. április közepétől október végéig gyűjtött anyaga összesen 117 faj 948 példánya. Összehasonlításként megjegyzendő, hogy ezt a mennyiséget egy, a közeli Remetén működő csapda három este begyűjtötte. Ugyanezen év folyamán több alkalommal jártam a községet és közvetlen környezetét nappali lepkék megfigyelése és gyűjtése céljából. Bár a gyűjtött anyag minimális — néhány példány csupán —, de a megfigyelt fajok száma 16. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a körzetben nem él több nappali lepkefaj, hisz minden adva ahhoz, hogy ennek többszöröse is előforduljon. Azonban megfigyelésük hosszabb időt, sok terepen töltött napot igényel. A gyűjtött anyag jellemzése és értékelése A gyűjtött anyagot vizsgálva kiderül, hogy egyáltalán nem tartalmaz lepkészetileg bármilyen szempontból különlegesnek mondható, vagy ritka fajokat. Valójában egy szerény típusanyagot kaptunk. Hazánk lepkefaunájában a Tiszántúl déli részének nagylepkeállománya nem jelentős (és ez a tény a kutatottság hiányával is magyarázható). A dobozi, mint minden alföldi csapda, olyan fajokat gyűjtött nagyobb számban, amelyek létfeltételeikben meglehetősen igénytelenek, és ezek szinte bárhol megtalálhatóak. A Tisza—völgye és a Tiszántúl típusállatai a belvízszabályozást követő utólagos, vagy másodlagos szikesedési folyamattal előnyös helyzetbe jutó, őshonosnak mondható „turáni" fajok (Narraga tessularia METZ., Hyssia porosa EV., egyetlen példánya sem került csapdába. Hasonlóan a löszpuszták típusállatai (Ochnogyna parasita HB., Euxoa hastifera DONZ., és Nyssia zonaria DEN. & SCHIFF.) sem, pedig szerte a megyében nagyobb példányszámban is gyűjtik fénycsapdák. Fontos faunaelemek az Alföld déli területeiről felhúzódó quercentális típusú Drymonia trimacula ESP. és a Spatalia argentina DEN. & SCHIFF., legalább két generá45