Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

M. Martyin Emília: A dobozi viselet alakulása

hidegben harisnyát és cipőt hordtak. Az iskola megkezdésétől változott meg a gyermekek viselete, amikor a kantust nadrág és kabát váltotta fel. A fiatalok ünneplőruhába csak ünnepnapokon, vasárnapokon, templomba vagy bálba menéskor öltözhettek. Udvarolni tiszta hétköznapi ruhában mentek a legények a lányos házakhoz. Ünneplőbe nem illett menni, mert akkor a lány szülei nem tartották dolgosnak, „ünneplő Gyurkának" nevezték az udvarlót. A hétköznap túlságosan szépen, ünneplőbe öltözött lányt is megszólták a falusiak. A menyasszonyi ruha a lányok legszebb, általában fehér színű, hímzéssel díszített ruhája volt. Leengedett hajára fehér mirtuszkoszorút tett, később üvegajtós szekrényben őrzött a szoba falán. A mirtuszkoszorú ünnepélyes levétele az asszonnyá válást jelképezi. Ekkor az új asszony feketébe öltözött, haját kontyba tűzte, fejére fekete nagy főkötőt vagy fehér kendőt tett, s ebben járta a menyecsketáncot. A kontyoló fejdíszt minden menyasszony leendő anyósától kapta. A lakodalom során a menyecske a tánc után még egyszer átöltözött, s új ünneplőjében kínálta végig a vendégeket. A „nagy fíkötőt" a későbbiekben csak nagyon ritka alkalmakkor viselte az asszony. Ebben kísérte utolsó útjára a halottat, ezt viselte a templomban, ha keresztanya volt, és általában ebben is temették el. A második világháborúig a főkötő és a necc a módosabb asszonyok általános viselete volt, később azonban viselete háttérbe szorult. A varrónők által készített menyasszonyi ruhát is felváltották a negyvenes évektől a kosztümök, amiket a falusi szabómesterek varrtak. A vőlegény fekete ünneplőruhában esküdött, s a lakodalmasok is ünneplőjükben mentek az esküvőre. A lakodalom fontos szereplőjének, a vőfélynek „vőfi", az 1900-as évekig bokréta volt a kalapján, amit dobozban tartva őrzött. Botján sok szalaggal, kendővel, zsebkendővel ment hívogatni. Az emberélet utolsó állomása a halál, a temetés. A halott tisztelete megkívánta, hogy a korának megfelelő, legszebb — sokszor már előre elkészített — ruhájában temessék el. Amelyik asszonynak nem volt fekete főkötője, annak fejét selyemkendőbe kötötték. A felsőruha alá ráadták a sok alsószoknyát, s a rojtos selyem vagy vászon vállkendőt is ráöltötték. Lábbeli "nélkül, harisnyában temették. A férfiak rituális öltözete is ünneplő ruhájuk volt, s akinek nem volt ünneplőkabátja, azt ingbe-gatyába temették. Az idősebb asszonyok közül sokan felhajtották a szemfedelet, hogy megnézzék, mibe öltöztették a halottat. Gyakran előfordult, hogy mivel a halottra már nem tudták ráadni a ruhát, hátul végighasították és kétoldalt alágyűrték, mintha rajta lenne. A halott férfi kalapját a század elején részegezték a koporsó tetejére, a húszas évektől azonban már koporsóba téve temetik el a halottal. A falusi közösség viseletképéhez hozzátartozik a gyászruha. Dobozon fekete ünneplőben gyászolták a hozzátartozókat. 448