Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: Hagyományos népi lakáskultúra Dobozon

cifrálkodás jelének tartották. A régi furfangos zárszerkezetek, tolózárak, kovácsoltvas zárak a gazdasági épületeken, istállókon, kamrákon maradtak fenn legtovább. A házhoz érkező ismerős, ha nem találta otthon a háziakat, jelet hagyott maga után, kapuhoz tűzött ágat, virágot, összekötött szárakat, stb. A szabadkémény lepadlásolása után a család egyre többet tartózkodott a konyhában, s ez a helyiség vált a mindennapi munka fő színterévé. A nyílt tűzhelyek megszűntével mindinkább funkciójukat vesztett serpenyők, vaskotlik, kikerültek a kamrába. A vizesedények, korsók, kanták elhelyezésére szolgált a vizespad, felső deszkapolcain álltak a mázatlan oláh korsók, egyéb cserépedények, alul a bádogkannák. Ha nem volt a konyhában vizespad, az asztal alá deszkalapra tolták be a kantát, hogy ne szántsa, koptassa a mázolt földet. Az alul kétajtós kaszlira vagy tányéros mögé cseréptányérokat helyeztek. A falra akasztott vesszőből font, fából faragott vagy szaruból formált apróbb használati tárgyak, masinatartók, sótartók, evőeszközös ládikák leleményes gazdák, pásztoremberek kézügyességéről, művészi érzékéről tanúskodtak. A vizespad közelében helyezték el a vaslemez vagy fából tákolt mosdóállványt a cserép-, majd bádogtállal. Erdélyi korsósok járták a község utcáit lovaskocsival, szalmába göngyölt cserépedényeiket árulták, a dobozi edénynevek is utalnak erre a kapcsolatra: oláh korsó, oláh fazék. A húszas-harmincas években Holländer nevű zsidó kereskedő kínálta szekérrel faluszerte hódmezővásárhelyi fazekasműhelyekből származó portékáit. A körösladányi Ombódi fazekasmester termékeiből is jutott Dobozra. A gazdaasszonyok a tejescsuprokat, tejesköcsögöket hetente fahamuval lúgozták, eresz alatt ágasokon vagy az udvaron köcsögtartó karókon szellőztették, szárítgatták. A gondosan kezelt, tisztított tejesedényben nem ment össze a tej, jobban feljött a tejföl. Kedvtelésből, ajándékozásra mértéktartó jóízléssel napjainkban is festeget, virágoz tányérokat egy dobozi fiatalasszony, Sásdi Sándorné. A használaton kívüli eszközök, elavult szerszámok, háztartási, gazdasági kellékek kincsestára, gyűjtő, tároló helye a kamra . A konyhaberendezés falújítása, kicserélése után a tálasok, tékák, tellázsik sok helyütt a kamra tárgyállományát gyarapították. Az egykor hozomány büszkeségének számító kelengyésládákba terményt tettek. Az ollóval mintázott tellázsipapírral takart deszkapolcok aljára nagyobb edényeket, zsírosbödönöket, felülre kisebb fabodonokat, lekvárosszilkéket pakoltak. Sarokban állították össze a kettes vagy hármas hombárokat, vájatos fagerendákban egymásra csúsztatható deszkalapokkal különítették el a terményeket. Fal mellett volt a zsáklóca, rajta gyakran névjellel ellátott kenderzsákban, paraszt zsákban liszt, szemestermény. Kampókra, szögekre akasztották a lószőrszitát, rostát, szellős vászonzacskóban, szütyőben aszalt gyümölcsöt, paszulyt, lencsét, száraztésztát, tarhonyát. Ládán tartották a szalma —, vagy gyékényfonatú tojástartó kosarat, a kupujkót. A kenyérsütés felszerelése, a 419