Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez

pen végezték. A takarás megkezdése előtt ezt mondták: „Isten segiccs!" A katolikusok a kalapjukat is megemelték. Azután fogtak egy rendlábat. Amit egy fogásra levágtak, azt egy rendlábnak vagy rendnek mondták. Kevesen élőnek is hívták. A kaszások leginkább két lábra kaszáltak. De voltak, akik egy lábra kaszáltak. Nem mindig fogták kaszálás közben a kaszát a két kaccsánál fogva. Ha vastag volt a gabona, sokan a bal kezükkel a nagykaccsot s a jobbal a kasza nyelét fogták a kiskaccson felül. A rend végén és menet közben is fenték kaszájukat. Tehénszarvból készült tokmányban tartották a kaszakövet. Zsineggel, szíjjal kötötték fel. Eleinte a kaszások a földre levágott rendet hosszú nyelű derekazóvillával csirkékbe gyűjtötték, s azután vontatóba rakták. Később a rendlábak levágása után a rendeket nem gyűjtötték csirkébe, hanem egyenesen vontatóba rakták. Ha a takaróknak volt segítségük, akkor a legávott rendet fölcsirkézték. A vontatót mindig a kaszások rakták. A villások, ha nagyon vékony volt a gaz, akkor tolták, de ha rendes volt, akkor rakták a csirkéket. Az erősebb villások egy irányba haladva gyűjtötték össze a csirkéket. Sokan először egy félcsirkényi gazt gyűjtöttek össze. Azután előbbre mentek és megfordultak. Ismét, de most már visszafele haladva összegyűjtöttek egy fél csirkét és azt már a kész fél csirkére tették. Ha kétfelől rakták a csirkét, akkor nagy csirkét raktak. Általában derekazóvillával gyűjtötték. De voltak, akik rövid nyelű gyűjtővillával végezték. Ezzel azonban nem lehetett nagy vontatót rakni. A villások erősebbje két kaszás után gyűjtött. Ezeknek nagyon meg kellett dolgozni. A vontató rakását derekazásnak mondták. Akkorára rakták, hogy egy köböl búza kijöjjön belőle. Nem körteszárúra rakták, mint a szénavontatót, hanem a fenekétől kezdve mindig összébb, „szép sugárra, hogy az esső nem mennyen bele". Derekazóvillával derekaztak. Gyűjtővillával is raktak vontatót. De ezek kisebbek voltak. Az első csirkét fűajnak hívták. Amikor a vontató fenekét és derekát rakták, akkor a villával a csirkék alá nyúltak. Azután a villával a csirkékbe őtöttek s úgy rakták a vontató tetejét. Embermagasságig derekaztak s azután hegyeztek. Estefelé a nagygereblyével — bőgővel — a tarlót keresztbe felgereblyézték, felbőgőzték. A vontatókat még ideiglenesen sem kötötték le. Reggel hegyeztek, amikor a gabona a harmattól egy kicsit megvonult. Hajnalban eresztették a kötelet. Dudvásabb (vizesebb) gabonából, vagy a mesgyéről levágott fűből eresztettek kötelet. Volt, aki a bőgőzés által összegyűjtött kaparékot összerázta és abból eresztett. A kötél eresztését a következőképpen végezték. Egy fadarabot leltek (találtak) a közelben. Két marokkal megsodortak egy marék gabonaszálat. Ezt a fa közepére hajtották. Az egyik a fadarabot forgat ta, a másik a gabonaszálakat eresztette. Tekerőfával is eresztettek kötelet. Kötéleresztés után a vontató tetejére feltették a kaparékot. A kaparékkal a vontatót behegyezték. Kisgereblyével legereblyézték. A hulláját ismét feltették a vontató tetejére. Azután villával a vontatót körülveregették. Majd ketten — földhosszában — a vontató tetejére egy kötelet dobtak. A végeit a földhöz közel belehúzták a vontatóvá és elkötötték. A másik kötelet az elsőre derékszögbe tették. 381