Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Körmöczi László: A Holt-Körös menti természetközeli ligeterdők társulástani viszonyai

egyes fajok jelzőszámainak (Soó, 1980) a felhasználásával számítottuk, és az értékeket a fajok részesedési arányával súlyoztuk. Ennek alapján összességében a Holt-Körös környéki élőhelyen semleges kémhatású (a gyengén lúgostól gyengén savanyúig), közepes gazdag nitrogéntartalmú talajokat igénylő fajok fordulnak elő. A vízellátottság szempontjából erdeink üde, friss talajúak, mezofil jellegűek. Az alacsony T-értékek azt jelzik, hogy többnyire hidegtűrő fajok alkotják az életközösséget, amelyek e terület kontinentális éghajlatából adódó szélsőségeket is elviselik, illetve amelyek hegyvidéki elemek. Részletesen áttekintve a táblázatot, vegyük észre, hogy az első három mutató, tehát a talajkémhatás, a hőmérsékletigény és a nedvességigény átlagértékei nem változnak számottevően sem a mintaterületek között, sem az egyes felvételi időpontokban. Azonban a nitrogénellátottság értékében erősebb ingadozás tapasztalható. A tavaszi felvételekben még közel azonosak, a nyáriban is még elég közeliek az értékek, az őszi minta viszont nagyobb eltéréseket mutat, amit a nitrogénigényesebb fajok egyes helyeken történt feldúsulása jelez. 4. ábra: A növénytakaró nitrogénigényének átlagértékei a három évszakban az egyes mintahelyeken. A számok a felvételi helyeket jelentik (ld. 1. ábra). Figyeljük meg a 4. ábrán az egyes mintaterületek N értékének a változását a három évszakban. Az 1. és 2. mintahely - tehát a Boszorkány-zugi és a Kőris-zugi területek, amelyek a töltésen belül esnek — vegetációja nagyon hasonlóan alakult. Átlagos N-értékük tavasztól őszig fokozatosan emelkedett jelezvén, hogy a védőtöltésen belüli területek talaja jobb nitrogénellatottságu, mint a töltésen kívüliek. A nagyobb nitrogénigényű fajok feldúsulása itt volt erősebb, a 3. területen viszont nem változott jelentősen az N-érték, változásának nincs határozott trendje sem. Figyelemre méltó emellett az is, hogy míg az 1. és 2. terület aljnövényzetének a borítási értéke 60—100 % között változik, addig a 3. területen a borítás sokkal 37