Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

Erdőkről és erdőkerülőkről Az uradalmi erdők közvetlen irányítói az erdőkerülők, erdőőrök voltak. Munkájuk nem volt könnyű, hisz lakott helytől, villanytól, közlekedési utaktól meglehetősen távol éltek. Fizetésüket javarészt természetben kapták. Földet, fát, lakást, terményt, jószágtartásra lehetőséget — legelőt, szénát — valamint élelmet — szalonnát, sót, bort stb. — kaptak. Készpénz fizetésük minimális, 30,— Ft volt negyedévenként. Feladatuk a védelmi szolgálatban csúcsosodott ki. Ez a védelmi szolgálat az erdő védelmén kívül a vad védelmét is jelentette. A vad védelme pedig az orvvadászok elleni örökös harcban nyilvánult meg. A vadorzók elleni harc tulajdonképpen ősszel kezdődött, amikor a lombot hullajtott fák nem nyújtottak védelmet a felgallyazott fácánnak, s így éjszaka is jó célpontot mutattak. Az erdőőr — ősztől tavaszig, lombhullástól rügyfakadásig — éjjeli szolgálatot tartott — váltással — s az éjszaka csendjében elhangzott lövésre mozgósította társait, az őrházak telefonhálózata segítségével. A megbeszélt helyen találkozva, csendben megközelítették a feltételezett helyet, megpróbálták bekeríteni az orvvadászt, ami igen ritkán sikerült. Doboztól északra a sebesfoki, fácánkerti és petrezsáni, míg Doboztól délre a faluhelyi, papholti és madár-foki erdőőrök voltak riasztva. Ha eredménytelen is volt a vadorzó lefülelése, a terepen történt megjelenésük gátat vetett a vadorzók további ténykedésének. A vadvédelem érdekében a szőrmés és szárnyas kártevők ellen is mindent megtettek. Esti leseken, beszálló fák környékén elrejtőzve szarkát, s egyéb kártékonyt ejtettek el. A fácánkert környékén, nyiladékszéleken, átereszek alatt csapdákat állítottak fel, erdei szénaboglyákban tanyázó görények, menyétek elfogására is megfelelően álcázott tányércsapdákat helyeztek el. Őszi ragadozómadár-vonuláskor a héjakosakakat „üzemképessé" tették, amikor is a héja csemegéje, a galamb volt a csalétek. Télen kóbor kutyákat s egyéb kártékony állatokat mérgeztek. Tavasszal végigjárták a szarka és egyéb kártékony madarak fészkeit, kilőve a tojásokon ülő madarakat. A vadvédelemhez tartozott a költési időben az erdőben bóklászó egyének kitiltása is, kiknek legnagyobb része fácántojásgyűjtő volt. Munkájukhoz tartozott a fatermelés teljes levezetése — felvételezés, részelés, szállítás —, az erdőültetés közvetlen irányítása. A vadászati berendezések — őzés fácánetető, sózó, magasles, macskaláda, csapdák kijavítása, karbantartása, s az etetők takarmánnyal való ellátása. A vadászatokhoz hajtók biztosítása, s azok irányítása. Tavasszal őzbakok megfigyelése, nyilvántartása. Kaszáláskor a fácántojások összeszedése. Télen élőnyúl- és fácánfogásban részvétel. Nyiladékok, cserkészutak karbantartása, s a cserkészutakra behajló ágak levágása (kardozás). A lelkiismeretes erdőőr mindig talált elfoglaltságot. Néhány éves szerződött munkása is volt, kik részt vettek a karbantartási, termény tárolási, csemetekerti, fácánkerti, vadetetési stb. munkákban. 351