Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Povázsay László: Adatok Doboz és környéke erdőhasználatához

Kronologikus sorrendben felsorolásuk következik, hogy az utókor számára legalább a nevük fennmaradjon: Elsőnek Hücke Józsefet, (1786—1862), Dobozon 1813—1853-ig, kell megemlíteni, aki az utolsó „erdőbíró" volt Dobozon és a környéken. Anna nevű leányát Erkel Ferenc öccse, Erkel Vitályos Lőrinc vette nőül 1842-ben. Sok gyermeke közül — 14 volt — József fia is erdész lett, kit 24 éves korában a Bihar megyei Hlyén, vadászat közben, halálos baleset ért. Őt követte a legendás hírű Szlávik Ferdinánd (1820—1904), Dobozon 1852 —1890-ig dolgozott. A magyar nyelvű anyagkönyvek bejegyzéseiben az 1850-es években foglalkozása: főerdősz volt. Nagy feladatok hárultak rá a Körösök szabályozásakor, s szolgálati ideje alatt 4 kerületi erdésze — Revier Förster — volt. 1890-ben Rossípal József, bécsi erdészeti akadémiát végzett erdőmérnök irányította a dobozi erdőket, ki farkasüldözés közben lábát törte s az élete végéig nem gyógyult be, emiatt idő előtti nyugdíjaztatásra kényszerült. Fia, Jenő, Selmecbányán végzett erdőmérnök volt, ki 25 évesen hirtelen meghalt. A beosztott erdészek érdemeit is lehetne tárgyalni, de csak Stirling Ferencet emelem ki, aki olyan munkát végzett 1870—1880 körül az erdőtelepítés terén, hogy az 1940-es években is a papholti részen Stirling-erdő néven volt ismert több száz hold erdő. Több-kevesebb időt töltöttek a dobozi erdők szolgálatában az alábbi erdészek és vadászok. Pintér Károly (1790—1813), Neisz Ignác (1820—1853), Maár Károly (1844 —1848), Rehák Ferenc (1819—1831), Schroder György (1854—1863), Kalina Ferenc (1854—1867), Raák Mihály (1861—1890), Stirling Ferenc (1867—1895), Vejsiczky Károly (1895—1918), Schaffer Endre (1925—1938), Medovarszky Pál (1938—1944).

19 Községi vadászterületek és bérletek II. József 1786-ban kiadott vadászati rendszabályaink egyik pontja a városi és községi területek árverés útján történő bérbeadását tette lehetővé. Az idők folyamán, hogy a bérlő kényszerítve legyen a vad tenyésztésére, óvására, téli etetésére, különféle szigorítások léptek életbe, pl. vadőr tartása, bérbevétel idejének és területének szabályozása stb. Gyakorlatilag ez a rendelet Doboz község szempontjából csak 1846 óta érvényesült, tekintve, hogy az örökváltsági szerződés megkötése előtt a község minimális mezőgazdasági területtel rendelkezett. A Földművelésügyi Minisztérium 1883. évi rendelete, hogy a vad átváltásával kapcsolatos vitákat elkerüljék, megszabta, hogy a vadásztársaságok egymással összefüggő területe minimum 2000 kh kell hogy legyen. Dobozon az első ismert vadászterület bérlője Pocsai Mihály békési lakos volt, 348