Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Körmöczi László: A Holt-Körös menti természetközeli ligeterdők társulástani viszonyai

mint alapadatokból végeztük a további mennyiségi analíziseket, amelyek kiterjedtek a vegetáció rióraelem és életforma eloszlásának, valamint az ökológiai indikátorértékeknek az elemzésére, továbbá a három mintavételi pont sokváltozós matematikai analízisekkel (klasszifikáció és ordináció) történő összehasonlítására. A három vizsgálati időpont adatainak sokváltozós analízisei az aljnövényzetek alapján készültek, mert itt figyelhető meg évszakonkénti változás, a fás növények megoszlásában nem. Továbbá a vizsgálati területek között a fás növények összetételében csak minimális különbségek mutatkoztak. A lombkoronaszint és a cserjeszint is kevés fajból áll, 8 fafajt és 5 cserjefajt jegyeztünk fel. Ezekből 3 fafaj és 1 cserje volt domináns: a magas kőris és a kocsányos tölgy a felső, és a mezei juhar az alsó lombkoronaszintben, a cserjeszintben pedig az egybibés galagonya fordult elő gyakrabban. A természetközeli állományokban megtalálható feketedió a telepített területekről húzódott be, míg az akác és a gyalogakác gyomfajnak tekinthetők. A cönológiai felvételekben szereplő növényfajok teljes listáját a Függelékben közöljük, az életformák és a flóraelemek feltüntetésével. Az egyes fajok elnevezésében Soó (1964—1980) nevezéktanát követtük. Florisztikai jelleg Tekintsük át most a vizsgált Holt-Körös menti erdők részletes jellegét a különböző paraméterek alapján. A cönológiai felvételekben szereplő 55 fajból 45 alapján készültek az alábbi számítások. A lágyszárú szintben előforduló magoncokat is bevontuk az analízisbe, mert gyakran jelentős borítással szerepeltek a vegetációban. A táblázatokban szereplő összesített értékeket a területek teljes flóralistája alapján számítottuk, melybe beletartoznak a felsőbb vegetációszintek fajai is. A flóraelem és életforma megoszlásokat a 2. és 3. ábrák szemléltetik, számszerű értékeiket az /. és 2. táblázatban tüntettük fel. Az életformák megoszlását tekintve a vizsgált területen uralkodó az évelő életforma (a hagymás-gumós növényeket is beleértve), és jelentős az egyévesek aránya is, ami közelítőleg megegyezik a magyar flóra összetételével (Soó, 1964). Érdekes összevetni ezt az életforma eloszlást az ún. normál spektrummal, amely nem klímához kötött eloszlás, hanem véletlenszerűen választott növényfajok életformaspektruma (Fekete, 1981). Mint látható, a normál spektrumban a fás növények aránya domináló, részesedésük jóval nagyobb, mint a valós esetekben. A flóraelemek megoszlása tekintetében a magyar flóra egészéhez viszonyítva jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Ez egy kisebb — és mint az előbbiekben kifejtettük, exponált — tájegység esetében érthető és várható is volt. A magyar flóra egészében ugyan az eurázsiai flóraelemek dominálok, részesedésük viszont csak 22,5%. A Holt-Körös menti erdők flórájának azonban több mint a felét 33