Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

tartozott // Szóval ez mëg oszt vót // harmados // Igen / harmadába csináltuk // és vóut fa annyi az udvaron // hogy ha ma annyi fa vóna az én udvaromon mint abba az időbe vót minálunk // aszondanak hogy ez piszkos csaló // Honnan lopta ez ezt a sok fát össze? Igen ez így vót // — Sándor bátyám, akkor volt jobb vagy most jobb? Erre is tudok felelni // Nekem akkor jobb vót mer fijatal vóutam // Akkor mámmá // hijába hogy kapom azt a kis // mit amit kapunk // mi jaz na // nyugdíj // Mámmá mán nem jó /// mer elmúltam mäjnem niccër huszonëggy éves// — Köszönöm, Sándor bátyám, hogy fogadott bennünket, és kívánunk nagyon jó egészséget! Nagyon köszönöm Mátyás // nagyon köszönöm! De jó van igen ebbe előrebocsátottuk hogy ebbe nincs politika / nem is ment bele semmi // Nem ment bele assziszëm // mert abba is tudnék // bassza mëg az a ...// Fekete Sándorné (Doboz, 1888. január 5.) A beszédfelvétel 1976 májusában készült Fekete Sándorné dobozi lakásában. F. S.-né 98 éves, csak a lakásban és a ház körül mozog. Idős kora miatt mindenben alkalmazkodtunk hozzá. Beszélgető partnerének Komlósi Mátyást, a helyi tanács műszaki előadóját kértem meg, aki rokona Fekete Sándornénak. A beszélgetés témájában előre megállapodtunk Komlósi Mátyással, a beszélgetésen magam is részt vettem. Komlósi Mátyás hasznos segítségét ezúton is köszönöm. Fekete Sándorné szellemileg egészen friss jói emlékszik életének eseményeire, rokonaira, ismerőseire. A beszélgetés ebben a témakörben mozog. Beszédében a dobozi nyelvjárás tipikus sajátosságai és jelenségei jól tanulmányozhatók. Arra nézve, hogy a helyi nyelvjárást a mai állapotánál is eredetibb formában használja, az a bizonyíték, hogy a nyelvjárás sajátos jelenségei mellett (ë-zés, í-zés, záródó diftongusok: azonszótagú 1 kiesése, az 1, r, j nyújtó hatása stb.) a mai nyelvjárásokban már archaikusnak számító táj szavakat is használ (vö. „mërhogy elhaltak ipamék mijénk lëtt a ház"). Beszéde egyenletes, jó tempójú és — Komlósi Mátyás jelenlétének köszönhetően — természetes. A beszélgetésre Fekete Sándorné szobájában került sor, az asztal alatt szaladgáló kiscsirkék csipogása folyamatosan hallható a felvételen. (K. M. kérdéseit a köznyelvi kiejtés szerint írtam át.) — Tessék elmesélni, hogy fiatal korában hogy is volt az! Hát bálba / szórakoztunk akkor fiatal koromba vagy jánykoromba // báloztunk // mëg cuháréztunk este házaknál vóut cuháré // — Hány bál volt egy évben ? Óó a~z ördög tuggya azt megmondani (nevet) // hogy hány bál vóut // mán én azt nem tudom // — Pünkösdkor? Éin nagyon feledíkeny / hát pünköskor vóut / húsvítkor vóut / így innepnapokon vóut / 333