Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

mer elszabadultak maguktúl // Osztán még ki se tudtam pányvázni // kaszálgattam áz árkon nekik tákármánt // úgy vittem be nekik megenni // Mos mán ezer nem vóuna érdekes a tanya se // mert // még ugyancsak bírni is // „Azt pizír vettük mëg." — az árokpart kaszálásának jogát — K. M.-né közbeszólása. Hát ugye az utá // szoktúl vettük azt mëg száz forintír száz métert // (köhög) „Na mëg ojan is vót hogy hát // elütötte az ótó a tyúkot / osztán // níztek befele / mire én mentem / be a ótóba a tyúkot / mán vittík is." — K. M.-né közbeszólása. Úgyhogy mán most // az a mi tanyánk nem jó hëjt van abbúl szempontbúi mer // közel a kövesút aztán // nagy a forgalom ojan hogy mán most // Még az embernek is dolog mongyuk elmenni mámmá // Sokszor jövök itt a faluba // bóutba // megállok az ucca víginéi mer jön ëggy autó // nígy öt eljön mire át tudok mënni a másik óudalra // Úgyhogy nagy a forgalom ma // És // mer mikor kimentem avval a számítással vótam hogy én veszem meg a családiul a tanyát // dehát // annyira leromlottam hogy // ez nem nekem való vóut // — Ez mikor volt? Még // akkor én még ötven // mennyi hatvannyóucba mentünk ki a tanyára // úgyhogy nyóc évig ott vótunk // De osztán hogy a forgalom is jött meg / én ü észrevettem hogy // mirül van szó / mikor nyugdíjba kellett men // nem maradunk mondom // család nincs csak ëty // akkor nem érdekes ha vóuna még másik család // a ház megvót ugye // úgyhogy // hazamegyünk mondom // De // ha lehetett vóna azt a tanyát összecsukni mint a // colostokot // a portám sarkára mëg kinyútani // ojan ház nemigen // hánykolódna a faluba mint az a tanyahëjj elő vót kíszítve /// Kilencszázhuszonnyóucba ípült az a tanya // Az én apám odaált az ëggyik vígire a gerendáknak // a mester a másikra // Bíkíscabán // a depóba // úgy válogatták // ez nem jó / na ez jó / tegyük féire // Ära a tanyára // van egy szoba konyha // kis kamra meg egy istálló vót // mán a tanyán kétszázharminc valahány pengőbe került a faanyag // annak idejin // Kilenszázhuszonyóucba // akk harminc pengő vót egy mázsa búza // osztán / / az ajtót // szobaajtó / kamraajtó / meg konyhaajtó az dupla ajtó // mëg nígy ablak // ezt maga egy csábáji asztalos // hatszáz pengőjí csinálta meg ezeket / / úgyhogy három ezer /// háromszáz nem torn hány pengőbe került // mire na mos mán // rendbe van // Tizennígy mázsa búzájír vertík fel a falat // akkor nyóc mázsa búzájír tettík fel a tetőtt // akkor búza vót a valuta // (köhög) Hat mázsa búzájír tapasztotta be eggy ember /// kéccer // akkor három mázsa búzájír pallásolták le /// azt a faanyag meg minden / tégla is van ottan áztat nem tudom pontosan mennyiér rakták a téglát a /// hátujjáho a mester // meg a többi apró dogokat de // akkor ugye tuttuk összeszámoltuk aztán // ennyibe kerűt // Mámmá még ojan ípületet // hát láttyuk hogy ojan hogy három nígy száz ezer forintba kerül // Úgyhogy itten van benne a mi kis házunk csak ojan na / amit mink csináltunk // Mos evvel a vízzel / mongyuk úgy hogy alkalom is lett vóuna / mer azon a ríszen sokat újjáípítettek // de én hova ípíccsek? Én mán túl vagyok az elégen // Nem is adnak // mer még az nem elég hogy ne adnák a kőüccsönt oszt megcsinálnám este nap 327