Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Körmöczi László: A Holt-Körös menti természetközeli ligeterdők társulástani viszonyai

• A Holt—Kőrös menti természetközeli ligeterdők társulástani viszonyai KÖRMÖCZI LÁSZLÓ Bevezetés A Doboz községtől északra húzódó Holt-Körös kanyargós íve által bekerített területet bajárva jobbára mezőgazdasági területeket találunk, amelyeket még itt nagyobb erdőfoltok szakítanak meg. Ezeknek a fás területeknek azonban manapság csak kisebb része őrzi az eredeti vegetáció emlékeit, többsége erdőgazdaságilag művelt, ültetett erdő. A meder közelében, annak félszigetein megtalálható tölgyes-kőrises foltok és sávok nemcsak tájképi jelentőségűek a pihenni vagy kirándulni vágyók számára, de vegetációtörténeti értéket is képviselnek ezek a régmúlt idők hírmondói, melyeknek florisztikai feldolgozását Borbás Vince (1881) végezte a múlt század második felében, e század elején pedig Boros Ádám, Máthé Imre és Soó Rezső (idézi Máthé, 1936) készítettek itt tanulmányokat, mely utóbbiak a társulástani viszonyokról adnak képet. A Tiszántúl más területein készített tanulmányában Bodrogközy (1973) a Körösök menti növénytakaró jelenlegi arculatát és hajdani természetes állapotát hasonlítja össze. Ki kell emelni ezeknek az erdőfoltoknak azt a rendkívül fontos funkcióját, hogy nekik van a legnagyobb szerepük természetes környezetünk fajgazdagságának megőrzésében (Gallé és mts., 1985). Hiszen itt találnak menedéket a vadon élő állatok is, és jövőnk „kultúrkörnyezetének" elszegényedését ezeknek a „szigeteknek" a segítségével ellensúlyozhatjuk. Különösen így van ez, ha olyan élőhelyről van szó, ahol több különböző klimatikus hatás érvényesül, illetve találkozik, ezzel együtt több flóraterület érintkezik. A Körös—vidék flórajárás az Alföld flóravidék legkeletibb területe. Az Alföld kontinentális klímájával inkább kontinentális flóraelemeknek ad otthont. Speciális helyzetű területeken azonban, mint amilyenek a folyó menti ligeterdők 31