Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Zilahi Lajos: A hosszú magánhangzók állapota Doboz nyelvjárásában

(nya.): börnyú, bornyúja, börnyúk, börnyút, búza, búzavirág, csúnyaság 'genny', dúc, fúrú, galambdúc, gúnár, hosszú, húgom, húsvít, húsvítkor, húsvítra, húsz, húszas, húszat, koszorúfa, kútágas, kúdgém, kútkáva, kútostor, lúttalpú, ocsú, odú, odút, rúd, rútszárnya, sarjú, savanyú, súrol, szomorú, szú, szúette, tejút, túlsou, túraó, tyúk, tyúkszem, varnyú (tarka) varnyú, zúg, zúz, zúzmara. Jeleztük már, hogy a kny. ú: nyj. ú gyakorisági értékei lényegében azonosak. A különféle toldalékokkal ellátott azonos morfémák tanúsága szerint is a nyelvjárás ú magánhangzó-fonémája — a köznyelvvel azonosan — időtartamát minden helyzetben megtartja. A nyelvjárás azon sajátossága, hogy kedveli a hosszú fonémákat, következetessége abban, hogy a köznyelvben időtartamot váltakoztató morfémákban is megőrzi a hosszú hangot, odavezet, hogy az ú gyakorisága lényegében ennél a megfelelésnél is valamivel nagyobb a köznyelvinél. kny. u: nyj. ú (ak.): úccán, elindultam, elszabadultak, felborúit, múlattunk, tanúit, urastul, utat, utászoknál : (nya.): cukor~ cukor, cukor t~ cukrot, dunnyahúzat, duruzsol, hüvejkúj, hurka, kisúj, kitisztul, kúdús, meggyaógyúl, megjavult ~ megjavút, múrgondi 'burgundirépa', mutatóúj, nagy új, nevetlenúj, paszúj. Témánk szempontjából most a nyúlás ténye az érdekes, a nyúlás eredete másodlagos. (Az adatok egyik csoportjánál a hangsúly hatására [vö. cukor, múrgondi], a másik csoportjánál az 1, r,jhatására történt a nyúlás / vö. kitisztul, hurka, paszúj ].) A toldalékolt adatokat illetően: a paszúj, a múrgondi ií-ja a toldalékolt alakokban is változatlan marad, a cukoré is, de az atlaszadatból is látszik, hogy a cúkor-rsd párhuzamosan élő köznyelvi alakot (cukor) a nyelvjárásban is rövid magánhangzóval toldalékolják. Ez az esetleges adattár nem mutatja pontosan, hogy ez a megfelelés milyen tendenciózusan sajátja volt a dobozi és környékbeli dialektusoknak. A jelenségnek fontos szerepe van a nyelvjárási ú megterhelésében, a köznyelvinél nagyobb gyakoriságban, kny. ó: nyj. ú (ak.): abbúl (2), csaláttúl, fokságbúi, gömpfábúl, hásztúl, házagbul, híttúl, magáiul, maguktúl, mástul, munkábúl, partul, rúlla, szempondbúi, tanyárul, templombul, Ujfalubúl, úta: (nya.): asztárül, asztaliul, bíróutúl, ekelú, fúrú, házbúi, lú, Mihájtú~ Mihájtul, mijúta, rúllam, rúllok. Ez a zártabbáválás két fonéma gyakorisági mutatóra van hatással: az ó fonémáéra, melynek gyakorisági értékeit csökkenti, valamint az ú hangéra, amelynek terhelését növeli. Nem egyforma adattárral ugyan, de a nyelvjárás mindhárom középső nyelvállású fonémája hasonló helyzetbe került. A korábbi adatokhoz viszonyítva a zártabbá válás erőssége változatlan, ugyanígy a fonéma megterhelése is. A toldalékbeli zártabbá válásban sincs változás, ennek enyhébb foka a regionális köznyelvet beszélők nyelvtípusában is megvan: 314