Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Becsei József: Doboz szociálgeográfiai jellemzése

jelentett. Doboz feltehetőleg onnan vette a nevét, hogy itt az erdőkben dobzot termő fák voltak bőven. Eredetileg a köleséri főesperességhez és Zaránd megyéhez tartozott s csak 1440 táján került Békés megyéhez. Ekkor a település helyén két falu, Alsó és Felső-Doboz volt, s ez utóbbi 1649-ben olvadt be Doboz területébe. Mivel a falu erdők és vizek között állott, ez meghatározta a lakosság foglalkozását is, akik jórészt állattenyésztéssel — főleg sertés — foglalkoztak. Géza király is mint sertéshizlaló helyet adományozta 1075-ben. Ez időben Dobozt királyi kanászok, kenyérsütők és méhészek lakták. 1308 és 1340-ben a HuntPázmán és Aba család birtokába került. A XV. század elejétől a gyulai uradalomhoz tartozott, egészen a gyulai vár bukásáig. Lakosai a gyulai vár urainak szolgáltak mint virrasztók, halászok és erdőőrök. Doboz mindjárt Gyula várának bevétele után a török kezére került. E kor népességi és gazdasági viszonyairól az összeírásokból viszonylag jól megrajzolható képet kapunk. 1550-ben a megye három járásából Doboz (Alsó- és Felső-Doboz) a délnyugatijáráshoz tartozott. 1559-ben 18 egész- és 18 féltelkes jobbágy lakta, majd 1563-ban mintegy 60 család, azaz kb. 300 fő élt itt. Ez azt is jelentette, hogy Békés megye falvai közül a jelentősebbek közé tartozott. A megye ekkori (1563) 71 településéből lakosságát tekintve a 17. helyen állott. A megyében ekkor 3739 család, azaz mintegy 18 695 fő élt. Mint már említettük, Doboz fekvése főként az állattenyésztést tette lehetővé, amit az e korból való adatok is mutatnak, hiszen 1554-ben egy lakosnak sem volt vetése, 1562-ben is csupán ketten vetettek egy kis búzát, annál fontosabb volt viszont az állattenyésztés. A török időkben a lakosság folytonossága nem szakadt meg, de változtak a község birtokosai. 1616-tól Doboz Veres Mártoné, majd 1635-től bérbe adták a községet Dimándi Jánosnak, Kis Balázs Lászlónak és több dobozi lakosnak. A megmaradó területeket pedig Wesselényi Ferenc nádor mint koronabirtokot eladományozta Inczédy Mátyásnak, Galacsi Miklósnak, Marossy Istvánnak és Gombos Györgynek. A XVII. század vége és a XVIIII. század eleje ugyanolyan viharosak voltak Doboz lakossága számára, mint a megye többi községének lakossága számára, 1685 után elpusztult, így 1698-ban csak 20 ház romját számlálhatták össze. A következő évben már ismét megültek a doboziak, de a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt (1703-ban) elmenekültek, s újbóli betelepedésre csak 1713-tól került sor. Ez időtől számítjuk a mai Doboz kialakulását. A XVIII. század elején a megye többi településével együtt Harruckern János György tulajdonába került, majd 1798-ban vétel útján lett a Wenckheim család tulajdona. Lakossága és határa a következő két évszázad alatt jelentősen növekedett. Az 1715. évi összeírás szerint 25 jobbágy és 9 zsellér lakta a községet, amely 1720-ban is csaknem változatlan maradt: 26 jobbágy és 9 zsellér. Az 1719. évi összeírás szerint a községben 25 házhely és 29 háztartás volt. Ezek a számok a század végére jelentősen megnövekedtek, amint azt a 2. táblázat is mutatja. 201