Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Gulyás Sándor: Ősi famaradvány a Kettős-Körösből

ten jól megfigyelhetők az egy sejtsor széles bélsugarak keresztmetszetei, melyek 8—20 sejtsornyi magasak. Hasonlóan jól látszanak a nagy bélsugarak keresztmetszetei is. Ezek azonban olyan magasak is lehetnek, hogy egy-egy preparátumon nem is mindig található meg a végük (I. tábla 3—4. kép). A radiális irányú metszetek szerkezete a többi tölgyfához hasonló. A bélsugársejtek vízszintes falai kevésbé gödörkézettek. A bélsugársejtekben és a hosszparenchymasejtekben sok helyen sötét színű anyag berakodása figyelhető meg. (II. tábla 2. kép). Ez azonban minden bizonnyal másodlagosan került a sejtekbe. Az ilyen régi növénymaradványok átitatódása különféle anyagokkal közismert. A fentieken kívül még azt is meg lehetett állapítani, hogy a nagyobb üregű edények (tracheák) falában jelentős számú vermes gödörkés megvastagodas fordul elő. A trachea tagok között pedig kissé nyomott kör alakú perforációk találhatók (П. tábla 1. kép). A famaradvány szerkezetének részletes vizsgálata alapján sikerült megállapítani, hogy a minta a magyar tölgy (Quercus faraetto Ten.) fatörzséből származik. Ennek a fafajnak a közismertebb synonym latin nevei: Quercus frainetto Ten. és Quercus conferta Kit. A fafaj meghatározása után az a kérdés merült fel, hogy hogyan kerülhetett ez a törzs a Kettős-Körös töltésének altalajába. A magyar tölgyre vonatkozó irodalom szerint ez a fafaj az Alföld sík területein nem fordul elő. Az Alföld keleti részén az erdélyi hegyek lábainál azonban őshonos gyakori fa. Megtalálható még Kelet- és Dél-Európában is. Inkább a dombvidékeken fordul elő, a hegyekre kb. 500 méter tengerszint feletti magasságig hatol. A hegyvidékeket a hegyek lábainál gyakran megkerüli. Többnyire a cserfával és a kocsánytalan tölgy egyedeivel alkot vegyes erdőt. Elegyetlen, közepesen sűrű erdőben szép, viszonylag egyenes törzset fejlesztő, magas termetű fa. Egyes példányai 30 m magasra is megnőnek. Arra a helyre, ahol ezt a törzsmaradványt megtalálták, minden bizonnyal a Körös vize hozhatta Erdélyből. A valamilyen oknál fogva megrekedt törzset a Kettős-Körös évezredek alatt agyagos iszappal betakarta, így a különben is ellenálló, tartós fatörzs, mint rézkori reliktum maradhatott meg a mai ember számára. IRODALOM Csongor É.—Szabó I.—Sándor L.~né (1981) A Kettős-Körös árvédelmi töltésének altalajában talált faszerkezet-maradványnak C

14-izotópos kormeghatározása. Debrecen, MTA AKI Közi. 1 —7.1. Fekete L.—Lat íny T. (1913) Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén. Selmecbánya. Greguss P. (1945) A közép-európai lomblevelű fák és cserjék meghatározása szövettani alapon. Budapest Gulyás S. (1971) A szabadkígyós-pálligeti táblában feltárt X. századi sírok botanikai elemzése. Békés M. Múzeumok Közleményei I. 115—124. 1. Krüssman G. (1962) Handbuch der Laubgehölze. Berlin. Simonkai L. (1980) Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei. Budapest Soó R. (1980) A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve VI. Budapest 16