Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)
Molnár Ambrus: Az újratelepülő lakosság származása és összetétele
3. Doboz újjáéledése a 18. század elején Községünk egyike azoknak a Békés megyei falvaknak, melyek a történelem folyamán csak ideiglenesen maradtak lakosság nélkül és többszöri elpusztulásuk és újratelepülésük során - legalább is részben - a régi lakosság tért vissza elhagyott szülőföldjére, vagy ősei régi fészkére. Ezt a tényt a 16—17. század vonatkozásában az előbbi fejezetben úgy gondolom meggyőzően bizonyítottam. Az előzőekben már ezt is megállapítottuk, hogy Doboz 18. századi újraéledése az első évtizedben már megkezdődött, mert 1711—12-ben szervezett református egyházközség élt és szolgált a helységben. Most arra a kérdésre keressük a választ, kik voltak és honnan jöttek azok az emberek, akik újjáélesztették és újra felépítették őseik faluját. Az első hivatalos, adózás szempontjából készült összeírás 1715-ből való. Ezt a 34 családnevet tartalmazó névsort vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mindöszsze két olyan nevet találunk benne, melyek már a 16. és 17. századi névsorokban is fellelhetők, Simándi István és Megyeri György nevét. Ezekről feltételezhetjük, hogy a korábban itt lakó, hasonló nevű családok leszármazottai. Nyilvánvaló, hogy a Kiss, Nagy, Szabó, Varga nevűek között is lehettek, sőt bizonyosan voltak is olyanok, akik a régi családok leszármazottai voltak, azonban nevük gyakorisága miatt azonosíthatatlanok. Az 1716-ban kelt összeírásban ott van a Seite családnév is. Ezzel a névvel nem találkoztunk sem a 16., sem a 17. században. Mégis bizonyosan állíthatjuk, hogy — legalább is a 17. század második felében — már a Sette családnak az elődei is Dobozon laktak. A református egyház anyakönyvében ugyanis bejegyzésként szerepel, hogy Sette János 83 éves dobozi református ember 1766-ban azt állította, hogy 54 évvel azelőtt, tehát 1712-ben ott volt, amikor még a török világban a Körös vizébe elrejtett harangot „sok embereknek tanúbizonyságára a Körös partból a Szuszoka nevű zugból vették ki. . .". Azt is tudta Sette János, hogy azt a harangot még „öntötték volt az Attyáink Váradon és még a harmadik ülésben (a 17. század második felében) egy igen szép torony volt itten Tehát a Sette család szintén azok közül való, akiknek elei Dobozon laktak már a 17. században is. 17 A fentebb említett Simándi család az előző fejezetben bemutatott leszármazási rend szerint a 16. század óta itt lakott. A Megyeri család valószínű, hogy már a 17. század végén elpusztult és lakatlanul maradt Mezőmegyer lakosai közül való volt. Tény az, hogy 1616-ban már Dobozon lakott, és a földesúrtól nemességet nyert. A család nemességére utal, hogy 1720—22-ben a család egyik István nevű tagja jegyzőséget viselt a falumban. 1731-ben, amikor Berény kezdett benépesülni, Kiss János és István, Varga Mihály, aki Csabáról ment Dobozra 1720-ban, Nagy Gergely és István, Bagi István és András nevű családokkal együtt a Megyeri család három tagja, Ferenc, Mihály és István is Berénybe költözött át. 18 153 '
