Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Molnár Ambrus: Az újratelepülő lakosság származása és összetétele

Ölyved 1689-ben a „labbanczok által felveretett". Bizonyára ez volt a sorsa Doboznak is.

3 Gyula várának visszafoglalását közel 10 esztendeig tartó háborúság előzte meg. Az első esztendőkben még maradtak valamennyien a környékbeli falvakban emberek, de ahogyan egyre szorosabb lett az ostromgyűrű a város körül, a lakosok mindinkább elszéledtek és a környékbeli, de főleg a szomszédos bihari Nagysárrét nádasainak szigetein kerestek menedéket és ideiglenes lakozást. így azután amikor Thököly serege 1691-ben újra Gyula vidékére került „gyulai pusztának" nevezte a Körös-Maros közét, mert a falvakban csak omladozó, üresen hagyott házakat, a határban megműveletlen parlagföldeket talált.

4 1694 december 21-én — 129 esztendő után — Gyula vára újra keresztyén kézre került. Helységünk lakói a környékbeliekkel együtt nagy áldozatra kényszerültek a vidék felszabadításáért. Az ostrom utolsó időszakában a felszabadító hadsereg tervszerűen elpusztított Gyula környékén mindent, hogy a várban bennrekedt törökök élelmezését lehetetlenné tegye. Ebben az időszakban a Dobozról elmenekült jobbágyok közül sokan sohasem tértek vissza elhagyott szülőföldjükre. A törökök kivonulása után rombadőlt templomok, üszkös házromok és elvadult, műveletlen földek emlékeztettek a hajdani életre.

5 Dodoz — ideiglenes — elnéptelenedése 1690—1692 között következhet be. Lakóinak egy része az egészen közeli nádasokban, másrésze a szintén nem messze fekvő bihari Nagysárrét nádrengetegében talált ideiglenesen lakóhelyet. 1695-től új korszak köszöntött Békés megye elpusztult földjére. A megye egész területe a Budai Kamara felügyelete és igazgatása alá került. A vidék tiszttartójául Lindner Ferdinánd Keresztályt nevezték ki, akinek első dolga volt bejárni ezt a területet. A kamarai igazgatóság rendeletére ugyanis meg kellett volna határozni a megye benépesültségének mértékét, azonban 1696 október 10-én, Gyulán kelt jelentésében csak az egykori lakott falvak nevét sorolhatta fel. Értéküket képtelen volt megbecsülni. „Minthogy ezek valamennyien romokban hevernek és lakatlanok" (masse dieselbe alle ruiniert ind ohnbewohnt). Dobozra (Tobas) vonatkozóan megállapította: „ . . . A Fekete Körös mellett fekszik, teljesen romokban .. ."

6 Ez a jelentés kétségtelenné teszi, hogy a doboziak ebben az időben nem tartózkodtak falujukban. Bizonyos azonban, hogy közülük nagyon sokan nem távoztak el véglegesen és nem mentek nagyon messzire. 1698-ban — bár lényeges változást az eltelt két év alatt a megye területe nem mutat — arról tesz említést, hogy Békésen már 10 ember lakik. Nem említi, hogy Doboznak volt-e már visszatért lakosa, de megállapította jelentésében, hogy 4 telek van benne és határában mintegy 200 holdnyi szántóföld (ungefer 200 Joch acker...), értéke pedig 600 forint.

7 Falunk tehát a 17—18. század fordulójának veszedelmes időszakában sem volt lakatlanul 5-6 évnél tovább, akkor is a közelben meghúzódó lakosok vissza-visszatértek elhagyott határukat, illetve annak egy részét megművelni. Doboz újjáéledésének kezdetét 1699-től számíthatjuk. Ez a benépesülési kí149