Dobozi tanulmányok (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989)

Kovalovszki Júlia: Doboz történetének vázlata a legrégibb időktől a középkor végéig

következett, amelyet erőteljes gazdasági és társadalmi fejlődés jellemez. A bronzművesség felvirágzott, eszközök, fegyverek, ékszerek készültek a kitűnően megmunkálható fémből. A településeken előkerülő egyéb tárgyak — kő-, csonteszközök, agyagedények — a kézművesipar sokrétűségéről, a formák, díszítések változatosságáról tanúskodnak, ugyanakkor a települések lakóinak kereskedelmi kapcsolatairól is vallanak. A gazdasági élet alapja természetesen továbbra is elsősorban a növénytermesztés és állattartás volt, kiegészítve a halászattal-vadászattal. Dobozon a gávai kultúra népének nagy kiterjedésű települése volt a faluhelyi erdészház környékén. Itt az elpusztult középkori falu maradványainak feltárása egyúttal a késő bronzkori település egy kis részének megismerését is eredményezte. Leletekben gazdag települési rétegeket figyeltünk meg a templom maradványainak környezetében, ill. alapfalai alatt, de ilyenek voltak a templomtól mintegy 50-60 m-nyire ÉK-re ásott nagy szelvényben is. Az erdészház kertjében (az istálló mögötti területen) és az említett nagy szelvény végében egy betemetődött egykori vízmeder É—D-i irányú részletére is rábukkantunk. Valószínű, hogy ez az igen régi vízfolyás határolta Ny felől a késő bronzkori települést, amelynek nyomai e medertől К felé, az erdő sűrűjében tűnnek el. Nagy szelvényünkben a településnek igen tanulságos részleteit sikerült megfigyelni. Több, felszínre épített lakóház paticsos (kiégett tapasztott sövényfal) omladékrétegére bukkantunk, a házak padlóján letapasztott tűzhelyek voltak. A házakat láthatólag többször is megújították (a tűzhelyek áthelyezéséből lehetett erre következtetni). A nagyméretű házakat nem volt módunkban teljes egészében feltárni, csupán a szelvénybe eső részletüket bontottuk ki. így méretükről csupán annyit tudunk, hogy 4-5 m szélesek lehettek. Hosszuk valószínűleg meghaladta a 10-15 m-t is. A cölöpszerkezetű, paticsfalú házak mellett földbe mélyített 2,5-3 m átmérőjű kör alaprajzú építményekre is rábukkantunk. Ezek közül az egyiknek a szélén cölöpök sorakoztak, közepén tűzhely volt. A másiknak a körfala mentén 40-50 cm széles padka húzódott. Ez utóbbit egy hasonló alakú és méretű, de lényegesen mélyebbre ásott lakógödör vágta el. A házakon kívül nagyméretű vermek, gödrök is voltak, elsősorban a középkori templomnál. Ezeket, sajnos, kincskeresők bolygatták meg, a templom maradványaival együtt. Belőlük azonban még így is gazdag leletanyag került elő. A gödröket ugyanis a háztartásokból kikerülő hulladékkal, hamuval töltötték be. Ide kerültek a törött edények, a használaton kívüli eszközök, az elfogyasztott állatok kidobott csontjai, a halpikkelyek stb., az egykori élet beszédes tanúi. E település lakói rejthették a földbe — talán az egykori erdőben — azt a bronzegyüttest is, amely a Hajdúirtásban levő középkori falu feltárása során, l$75-ben került napvilágra. Alig 40-45 cm mélységben a mai felszín alatt egy cserépedényben 87 db ép, ill. törött bronztárgy és nyers bronzrög bukkant elő. (2—5. kép) Az egykor nagy értékű, talán több nemzedék által összegyűjtött fémtárgyak a bronzöntés mesterségének magas színvonaláról, ugyanakkor az eszközkészlet sokféleségéről tanúskodnak. A gabonafélék betakarításához 121