Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)
a megyét) augusztus 10-e és 31-e között hetenként négyszer szórakoztatta a közönséget, mialatt nem kevesebb mint 13 darabot mutatott be, ahogyan ezt a Réthy Lipót tipográfiai műhelyében nyomtatott plakátok alapján regisztrálni tudtuk. Magát az igazgatót is meglepte a nem várt érdeklődés. Ezt olvashatjuk ki az utolsó előadás plakátján található szövegből, amely Szigligeti „itt még nem adatott legújabb énekes színművét": a Liliomfit ajánlotta ekként „magas részvét" — értsd: önkéntes adakozás — szerinti „bemeneti díj" fejében: „Magyar színészetünk nagy kegyű Ápolói! Társaságom irányában tanúsított eddigi pártfogásuk bírt arra, hogy jeles színköltőnk' Szigligetinek — jelenleg még sok költségbe jött, ezen legújabb művét Pestről meghozatván, mintegy hálaáldozatul fölmutassam. Nem csüggedvén reményem, miszerint úri jelenlétük, s kegyes részvétükkel szerencséltetik a ma este jutalmazandó hálás szolgájok — Tóth Jánost. A rokonszenves együttes sorsáról nincsenek további adataink. Kétségtelen azonban, színvonalas játéka jelentős mértékben közrejátszott abban, hogy a művészi kivitelt tekintve többször is megrótt Demjén-társulat egy teljes hónapot (május 8— jún. 11.) tölthetett itt, a Bárány vendéglő nagytermének színpadán. A szabadságharc utáni első fél évtized alatt a következő hivatásos színjátszó csoportok működtek Békés megye területén: Időpont A társulat neve Fellépésének helye 1850. augusztus december 1852. jan.—máj. szeptember 1853. júl.—aug. augusztus november 1854. június 1855. jumus Tóth János társasága Demjén Mihály társasága Demjén Mihály társasága Alföldi Dal- és Színtársulat Szegedy Sándor társasága Láng Boldizsár társasága Demjén Mihály társasága Demjén Mihály társasága Nyíry György társasága Pázmán Mihály társasága Szarvas Csaba Gyula, Szarvas Gyula Orosháza Szarvas Gyula, Csaba (felváltva) Gyoma (8 előadás) Körösladány Csaba Szarvas Nem állítjuk, hogy a felsorolás hibátlan és teljes. Az összeállításhoz ugyanis csak a megyefőnöki iratokat vettük figyelembe. Az engedélyeztetés és a felügyelet jogának a kerületi és a megyei katonai parancsnokságokra történt átruházásával könnyen előfordulhatott, hogy nem egy igazgató a Nagyváradon kapott engedéllyel egyenesen a járási főszolgabírónál jelentkezett, kikerülve a megyei közigazgatósági hatóságot. A járási főszolgabíróságok levelezésének átvizsgálásával tehát feltehetően több, eddig ismeretlen adat birtokába jutnánk. Erre mutat a Demjén-társulat 1854. évi gyomai és körösladányi fellépése is, melyekhez Lakatos Károly szarvasi, illetve a szeghalmi főszolgabíró adott engedélyt. Megerősíti ez ama feltevésünket is, hogy az egyes csoportok — elsősorban a kis létszámúak és ennélfogva mozgékonyabbak — ilyen jogosítvánnyal tarsolyukban a mezővárosokon, járási székhelyeken kívül több népesebb községbe is 35
