Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

hogy ő vette leghiggadtabban tudomásul a bűncselekményt. Nem tévedett, amikor mindkét jelenséget az 1863-as aszály okozta nagy éhség szomorú utókövetkezményeként fogta fel. Nagyfokú emberbaráti érzéséről tanúskodik az a „Bulla Mihály ács mester úrnak tisztelettel" küldött, családi tulajdonban lévő Eötvös-levél is, amely a jónevű orosházi iparos fővárosi gyógykezeléséről szól. Segítő közreműködését maga Eötvös ajánlotta fel. Az 1860 október 19-én kelt meleghangú, saját kézzel írt levél így tudatta Bulla Mihállyal a teendőket: „Kedves Barátom![Balassa tanár úrnak, ki csak a hó kezdetével tért vissza utazásából, szóltam Ön iránt. Jöjjön fel mentül elébb, s keressen fel engem (lakásom az Új téren Báró Sina ház 10 szám, második emelet); azon esetre, ha gyógyítása kívánná, Balassa tanár úr gondoskodni fog, hogy vagy az egyetem koródájában, vagy a nagy koródában egy magányos szobában alkalmatos helyet és ellátást találjon. Valószínűleg azonban hosszabb tartózkodásra nem lesz szüksége, fontos azonban, hogy mentül elébb csak lehet feljöjjön. így tehát reménylem nem sokára látom Pesten, addig is áldja meg Isten — lekötelezett szolgája B. Eötvös József. Lelkesen felkarolta az Alföld—fiumei vasútépítés tervét is, amelyet a 427 taggal alakult, mindazonáltal eleinte csak „erőltetett életet élő" Békésvármegyei Gazdasági Egyesület 1862. május 4-én Csabán tartott közgyűlésén — kellő előkészítés után — sógora: Trefort indítványozott. Részt vett annak előmunkálataiban is. Mann Miklós Trefort életét és működését taglaló monográfiájából és Szabó Ferencnek általunk már emlegetett tanulmányából tudjuk, hogy a Szolnok—Arad közti vasútvonal építésének a hírére azonnal munkához láttak: újságcikkeket írtak, megnyerték a községek vezetőit, kövessenek el mindent a vasútépítés eszméjének általánossá tétele érdekében. „A vasutak ... a polgárosodás és jólét előmozdítói..., ki az alföldet ismeri, és tudja egyszersmind, mik az anyagi fejlődéseinek feltételei, az meg van győződve, hogy ott a vasutak nagyszerű haladást idézendnek elő — írta Trefort a Pesti Napló-Ъап, 1856-ban. Különösen nagy érdekük fűződött az Alföld—fiumei vasútvonal megépítéséhez, hiszen egyre nyomasztóbban érezték mind az alföldi gabona korszerű szállításának a szükségét, mind a legfejlettebb szállítási módot biztosító vasút hiányát. Érveik egyértelműek és világosak voltak: „ .. .rajtunk kizárólag csak sokkal nagyobb termelés s biztosabb . . .kivitel segíthet. .., az alföldi gazda csak a búzatermelésben találhatja a pénzbevétel jövedelmes, s aránylag legbiztosabb forrását. E cikkre nézve azonban olcsóbb szállításra és új vásárokra van szükségünk, s éppen ezért reánk nézve az alföld—fiumei vaspálya életkérdés". Érthető: általa könnyen és gyorsan el lehet juttatni a tengerre a gabonát, be lehet épülni a világkereskedelembe. A mozgalom lelke — tudjuk — kezdettől fogva Trefort volt. Eötvös csak a szűk vezérkarba tartozott. Megkapta ő is azt a helytartótanácsi „előmunkálati engedélyt" (rajta és sógorán kívül csak Wenckheim Béla és Károlyi Sándor), amely több alternatívát is tartalmazott. Nem lehetett kétséges, hogy számukra — az ott felvetett lehetőségek közül — a környék gazdasági érdekeit legjobban szolgáló Békéscsaba — Orosháza — Vásárhely — Szeged útszakasz felépítése volt a legcélravezetőbb. Ezt kellett tehát minden erővel szorgalmazniuk. 228 /