Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

a bibliai csodákat megtagadó s Jézust egyszerűen vallási rajongónak nyilvánító D. F. Strausst is, nem beszélve roppant népszerű hallei professzoráról: /. E. ErdmanmöX, aki magát a hegelianizmus utolsó mohikánjának nevezte, továbbá a szívéhez közel álló szocialista L. Blancról, aki azért támadta hevesen az uralkodó társadalmi rendet, mert az „jogtalan egyedáruságok"-ra s velük a munkások elnyomására építi hatalmát. Elméleteik mély hatást gyakoroltak a filozófiai-társadalompolitikai problémák iránt különös érdeklődést tanúsító fiatalemberre. Lelkében tartós nyomot hagyott a kétely, úgyannyira — ahogy ezt hallei barátja, a svájci Gottlieb Stier feljegyzéseiből tudjuk — „nem szívesen járt a teológiára, hacsak nem tanulhatott közben világ-, kultúr- és irodalomtörténetet". Inkább Fr. Tholuck szerda esti teológiatörténeti előadásait látogatta (ekkor vívta elvi csatáját Strauss Jézus életé-ről írt elmélkedése ellen), és csak „akkor hagyta el a termet, amikor az előadó mondanivalója végéhez érkezvén, épületes bibliai intelmekkel fordult hallgatóságához." Ebben a pezsgő szellemi-szemléleti környezetben formálódott ki Greguss határozott panteista látásmódja. Kialakulásában nagy szerepet játszottak barátaival folytatott eszméitető vitái is. Ez az istent a természettel azonosító, azaz személytelen princípiumnak tekintő filozófiai tan jelentős állomás volt a gondolkodás materializálódásának útján. A tudomány önállósulásának — a hit uralma alóli felszabadulásának — sajátos megnyilatkozási módja. Feuerbach szellemes paradoxonában így ábrázolta kettős kötöttségét: „A panteizmus a teológiának szükségszerű következménye — a következetes teológia; az ateizmus a panteizmus szükségszerű következménye, a következetes panteizmus." Vagyis lényeges és kikerülhetetlen stáció az idealista múlt és a materialista jövő közötti úton. A panteista elveket képviselő Greguss Szarvason, hol előtte Vajda Péter hasonló módon gondolkodott, talált módot arra, hogy nagy eszményképeinek a szellemét mind nyomtatásban megjelent verseiben, cikkeiben és tanulmányaiban, mind közéleti tevékenységében, mind iskolai oktató-nevelő munkájában érvényesítse. Különösen 1848—49-ben, amikor a márciusi forradalom szabad folyást engedett a liberális gondolatoknak. Ekkor a radikális balszárny ideológiájával azonosulva merészen áthágta az iskolai előírásokat. Legalábbis erre következtethetünk az 1848. szeptember 26-án felvett egyházmegyei közgyűlési határozatból, amely „kellő rendelkezésre" hívta fel a gyűlés résztvevőit, „miután Gerő Ákos (azaz Greguss Ágost) a szarvasi Főiskolában logikának rendes tanára oly elveket hirdet, meltyek jelenleg sem az állam, sem az egyház érdekeivel nem férnek össze". A későbbi jegyzőkönyvekből nem világlik ki: volt-e foganatja Kristófi Soma esperes előterjesztésének (természetesen az indítványozó kilétére sem derül fény), s felhagyott-e Greguss „az új elvek terjesztésével... tanítói magasztos rendeltetését csak tartván szemei előtt". Nem valószínű, hiszen nem sokkal később, a gimnáziumi könyvtár állományának gyarapítását és minőségi fejlesztését elősegítendő, többek között Kant, Fichte-, Schelling-, Hegel- és Louis Blanc- művek beszerzését javasolta a főhatóságnak. 88