Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

volt az a távlatokban gondolkodó, jövőt építő kiváló vezető, akinek hasznos munkáját a kedvező változások egész sora hirdette Rétvölgyön, azaz Mezőberényben. Ebből a párhuzamból eredhetett legkönnyebben a hiba. Nagyon is elképzelhető, hogy amikor Bony hay számba vette az eredményeket, képtelen volt megfékezni az emlékek gazdag áradását, s végül nem tudott — talán nem is akart — hideg ésszel szelektálni közöttük. Mindent alteregója- a bíró áldásos tevékenységének tulajdonított. Jogosan merül fel bennünk ugyanakkor a kétely: nem akart-e többet? Vajon ezzel a magamutogató-önigazoló teljességre törekvéssel — akár hajdan Tótfalusi Kis Miklós nem önmaga „mentség"-ét kívánta-e megírni a legelőelkülönözés elkerülhetetlen fiaskója árnyékában? Helytörténeti szempontból viszont éppen ez a teljesség az érték. Elősegíti, hogy pontosabban érzékelhessük azt az ugrásszerű minőségi változást, amely Mezőberény lakóinak gondolkozásában, gazdálkodási elveiben, életvitelében, anyagi és szellemi kultúrájában a múlt század második negyedében Bonyhay irányításával végbement. Horváth János, a kiváló irodalomtörténész nagyon elképzelhetőnek tartotta, hogy a népkönyvkiadó egyesület által 1843 szeptemberében közzétett s utána többször is megismételt pályázati felhívás — ezt nyerte meg, tudjuk, Bonyhay — irányította Petőfi figyelmét is a népnevelő elbeszélés műfaja felé. Lehet. О különben A falu bírájának a hatását felismerni vélte Az Apostolon is. Mi ezt indokolatlannak és túlzottnak tartjuk. Elismerjük ugyan: akad egy-két hasonló, de nem azonos motívum bennük; ezek azonban a kor általánosuló jegyei — azaz másoknál is fellelhetők. Döntőbb bizonyítékot nyújthatna a tendencia, az irányzat és a jellem hasonlósága. Ezek viszont tökéletesen kizárják a feltételezésnek még a lehetőségét is. Nem; a világ nagy sorskérdései iránt egyáltalán nem érdeklődő, nem „politikus" alkatú hasznos ember: Füvész Miklós, a józan gondolkodású, mindig kiegyensúlyozott kontemplativ vezető nem volt, nem lehetett prototípusa a forradalmár Szilveszternek. Ennélfogva Bonyhay elbeszélése A falu bírája sem igen szolgáltathatott ötletszikrákat Petőfi forradalmi enciklopédiájához: Az Apostolhoz. Művészi hatásmechanizmusát tekintve nem volt jobb a négy kiadást megért Népiskolai jutalomkönyv sem. Tartós sikerét annak köszönhette, hogy műfaja eléggé ismeretlen volt még a korabeli népiskolákban. A „szorgalmas tanulás és szép erkölcsi viselet" megjutalmazásával alig törődtek valahol a múlt század derekán az anyagi nehézségekkel küzdő iskolafenntartó egyházak. Bonyhay nagyszerű pedagógiai érzékét dicséri, hogy felismerte, milyen óriási jelentősége van a dicséretnek, és hajlandó volt anyagi áldozatokat hozni azért, hogy a legjobbaknak — mindenekelőtt a végzős fiúknak és lányoknak — maradandó emléket és mély élményt szerezzen. Mottóul a kor híres magyar pedagógusának: Ney Ferencnek a gondolatát kölcsönözte: „Van-e szebb, fenségesb, szentebb működés, mint a gyermekeket kereszténnyé, hazafivá, emberré képezni?" S valóban — ehhez a hármas célkitűzéshez nyújtott támogatást a 32 oldalas verses kiadvány. Becsületes életre nevelő tanulságai, tömör axiómiái, gyakorlati útmutatásai, az iskolai oktatást és nevelést alapul véve, „a felnőtt kor nyugalmát" igyekeztek elméleti síkon megalapozni. Az eleven nyelvi képeket nélkülöző, színtelen és dallamtalan előadásmód azonban lépten-nyomon óvatosságra int: 77