Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Egy sikertelen Békés megyei kísérlet a szabadságharc dalainak összegyűjtésére A népköltészet hű tükör és biztos iránytű. Őszinte és hiteles képet nyújt egy nép érzés- és gondolatvilágáról, társadalmi és politikai helyzetéről, vágyairól és törekvéseiről. A nép maga. Aki olvasni tud, jobban megismeri belőle az adott nép alapvető jellemzőit, mint számos tudományos értekezésből. „Én, ha kérdeztetném, minő sajátosságai, elsősége vagy hiányai vannak valamely népnek ..., utalnék költészetének ép vagy csonka maradványaira (értsd: naiv eposzaira, népköltészeti termékeire), hová nemcsak a nyelv ifjúsága, szépsége, daca, hanem a nép szívének úgyszólván minden dobbanása, kedvelt eszméi, vágyai, hite, előítéletei, babonái, képzelő tehetségének teljes köre, azaz egész világnézléte beleszővék, belelelvék" (összesűrűsödik) — fogalmazta meg tételét 1847-ben Erdélyi János. Valóban. Mondanivalójának nyílt egyértelműsége, általános emberi igazságai, „minden him-hám nélküli" konkrétsága és nagy megbízhatósága magyarázza, hogy ugyanakkor csalhatatlan iránytű is — tiszta forrása a nyelvnek és a poézisnek, a nemzeti egységnek és a nemzeti öntudatnak. „Az igazi, gyökeres, organikus költészet iránti ösztön (ugyanis) nincs szorítva sehol, semmi időben egy-két kiváló egyéniségre, hanem az összes nép tömegében van letéve örök alapul — mint föld-anyjával a hitrege óriása —, csak érintkezni kell, hogy mindannyiszor megifjodva, gazdag erőben s egyszerű szépségben emelkedjék" — vallotta Arany. Ezt véve alapul, tartotta a „népet, a sokaságot" első és legnagyobb inventornak. Hatalmas is az, mint a tenger, amely „soha ki nem fogy felhőiből, bármennyi eső esik is ... Ha belőle merít a költő, lesz, aki őt hallgassa, seregestül találand megnyílt szívekre mindenkor" (Erdélyi János) — ennélfogva a nemzeti egység, a nemzeti összefogás nélkülözhetetlen eszköze is. Az egészséges népi gyökerekből táplálkozó, megifjító erőt ismerte fel benne a reformkor liberális demokrata nemzedéke is. Ezért érezte szükségét, hogy a nemzeti irodalom irányító ősforrásává tegye. Ezért igyekezett diadalra juttatni, azonosítván magát Petőfi közismert elvével: „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, aki megsokallta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezhessenek." A népszokások és a népköltészet megítélése nagy változáson ment át Tessedik Sámuelnek, a paraszti kultúra minden külső megnyilatkozását: a kártevő hiedelmeket, babonás szokásokat, a nép táncait, vidám ünnepeit, a pásztori meseszót megvető felvilágosult racionalista szemlélete óta. Hamar kivívta méltó helyét és rangját, s nemcsak a néprajz iránt érdeklődők táborában. Már a Kazinczy-vvzsX5