Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

börtönben". Hihetetlen, hogy még 1931-ben sem akart tudni a jól értesült cikkíró semmit Ferenc József sötét börtöneiről és Táncsics későbbi lefogásáról. Méltó megbecsülését a felszabadulás hozta el. Kultuszának hű ápolója az az államosított (volt evangélikus) gimnázium lett, amely 1948-ban vette fel az ő nevét. Ennek Táncsics utcai impozáns új épületében kapott helyet az 1947-ben várossá lett Orosháza tanácsa által meghirdetett szoborpályázat díjnyertes alkotása: Marton László bronzból készült műve. Itt leplezték le 1955-ben a város szülöttének, Rajki József szobrászművésznek róla készített műkő mellszobrát is. 1969-ben pedig Orosháza felszabadulásának negyedszázados ünnepére Antal Károly szobrát állították fel az iskola előtti parkban. Azóta 3 értékes alkotás emlékeztet rá Orosházán. 1954-ben a Munkácsy-díjas festőművész Kerti Károlyt ihlette meg Táncsics orosházi képviselőválasztásának a témája, és festett jól sikerült képet a választóival való első találkozásáról. A gimnázium 40. és 50. évfordulóján ketten is tisztelegtek előtte bronz, illetve terrakotta emlékplakettjükkel: Paál István és Kacsó Péter. Mindannyian a felismert társadalmi igazságok elvhű harcosát, a szegények védelmezőjét és bátor szószólóját becsülték meg benne. Azt az embert, aki „mindazt, mit hirdetett valaha, lelke legmélyebb meggyőződéséből mérité, s tanainak nemcsak prófétája, de mártírja is volt". Azt a rettenthetetlen politikust, aki sohasem beszélt kiállott szenvedéseiről, aki nem hátra, hanem mindig előre tekintett, s „úgy küzdött szocialista elveiért, hogy személyesen nem bántott senkit". Halála előtt egy évvel jellemezte így a vele egy párton, egy nézeten sohasem álló Eötvös Károly, leszögezve azt is, hogy „jókedve arany, szívének heve, ifjúsága, honszerelme törhetelen (volt), mint a gyémánt". A szocialista eszmék orosházi szálláscsinálóját, akiről Kossuth temető papja, a képviselő utód: Veres József mondotta: Akár érdem, akár bűn a szocializmus, a mi kerületünkben elvitathatatlanul Táncsicsé" az úttörés dicsősége. A szabadságeszme szimbóluma előtt tisztelegtek, akihez Petőfi verset írt, míg Kossuthhoz nem, s akit Ady Endre mindnyájunk „kora lelkének" tartott.