Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Sassy Árpád után, „a választás előestéjén" — az előzetes jelzések ellenére — maga a néhány hete megoperált, erős akaratú Táncsics is megérkezett Orosházára. Szerényen, csendben. Nem is volt sok oka az örvendezésre. A fenyítő törvényszék ugyanis, hogy végképp lejárassa, kijátszotta a propaganda legotrombább fegyverét is. Sietett, hogy még a választás előtt kimondja felette az ítéletet. Nem érdemesítve figyelemre jól megokolt fellebbezését, sajtóvétség címén (kaució) 1 hónapi elzárásra és 100 pforint pénzbírságra ítélte. Szánalmas, beteg emberként érkezett a kerületbe. Útját nem hirdették hangos csinnadratták, nem éltették útközben sehol dagályos szónoklatokkal. Feltűnés nélkül utazott Csabáig, s onnan egyszerű parasztszekéren — párnák és pokrócok védelmében — tovább, hívei közé. Útjáról és a választásról a következőket olvashatjuk az Életpályámban: „Az ellenjelölt Justh István diadalmas bevonulása megtörtént már. Zivataros, havas eső volt; fejemet kedves feleségem pokróccal burkolta be, hogy nagyobb szembaj ne támadjon. A banderisták közül némelyek, kik megjelenésemet még mindig várták s remélték, mellettünk nyargaltak el Csaba felé, hogy megtudják, elérkezett-e már a vonat, melyen nekem jönnöm kellett. Erről értesülvén, sebesen nyargaltak visszafelé, utóiértek és szemügyre vették a kocsit és a rajta ülőt, kit előbb vén zsidónak néztek. Kérdezvén ki vagyok, előre nyargaltak és kiáltozák: Itt van! Itt van! Éjen át (éjszaka) a választók elhányva jelvényeiket, reggel pártomra álltak, csak a gazdagabbak maradtak Justh mellett, kiknek nagy bosszúságára nagy szótöbbséggel meg lettem választva". Örömét fokozta az a váratlan hír (ezt a Népkör helyiségében adták tudtára), hogy Jókai, ki többször is nyújtott már anyagi támogatást neki és családjának, a 100 forint pénzbírságot lefizette helyette. „Egy forint híján, hogy ekkép adósomul tekintsem" -rögzítette a nemes gesztust Táncsics. Az 1 hónapra szóló fogházbüntetés későbbi letöltésére pedig a választás lezajlásáig haladékot kapott a „nagylelkű" hatóságtól. A nagy siker, amely erejük tudatára ébresztette a szegényeket, megerősítette a kerület Táncsics iránti bizalmát és tiszteletét. Április derekán Öcsödön (itt szinte az egész falu az ő zászlaja alá sorakozott fel) a demokrata kör tagsága tiszteletbeli alelnökének választotta meg (a tb. elnök Kossuth volt), így fejezve ki nagyrabecsülését, Kötegyánban pedig az olvasókör tisztelte meg azzal, hogy Irányi Dániellel, Vidács Jánossal, Madarász Józsefiéi együtt, mint „a haza sarkalatos jogai megvédésében s annak democrat elvek alapján az ész szellemi fegyverével ernyedetlenül harcoló hazafit" tiszteletbeli tagjává tette. A választókerület is megmozdult, s április 18-án 280 aláírással ellátott beadványban kérte az igazságügyminisztert: „öreg korára tekintettel" bocsássa szabadon sajtóvétségéért elítélt képviselőjét. Abban bíztak, hogy mint megválasztott képviselőnek másként mérik az igazságot, noha a Magyar Újság cikkírójának keserű kifakadását igazolta lépten-nyomon az élet:,,... a törvény csak eszközül használtatik fel ellenünk, az ellenzék ellen, míg másokat pártosan és részrehajlón a törvény szigorától megkímél a hatalom". Egy kortárs karikaturista epés gúnnyal mondott súlyosan elmarasztaló kritikát a rosszindulatú ítélet felett. Pokoli ötlete a legharcosabb politikai vezércikk leleplező erejével hatott. A két részes fametszet, a „Melyik jut tisztességesebb úton a képviselőházba: gróf For

gách Antal vagy 323