Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

másrészt Kossuth híres haderő-megajánlási beszédének klasszikus szépségű befejező gondolata, illetve toborzóútjának hatalmas tömegeket mozgósító ereje és várakozást felülmúló sikere hatotta át. Tetszett az orosházi szegényeknek is; nem bántotta fülüket a pedagógus Argaixz. jellemző mértéktartó didaktikus közlésforma sem. A későbbi orosházi események ismeretében hajlamosak vagyunk arra, hogy az olvasók kegyének megnyerésére irányuló, szónoki hangvételű bevezető sorokban önadminisztráló célzatosságot lássunk. Őszinte kitárulkozásával, politikai szemléletének nyílt megvallásával, nem utolsósorban pedig a helyi események iránti élénk érdeklődése igazolásával írója mintha csak arra törekedne, hogy megismertesse önmagát és gondolkodásmódját, ne legyen ismeretlen a község előtt, amikor Ágoston György a jegyzővé választását proponálja a népgyűlésen. Ekként kívánta megnyerni a "tisztelt orosháziak" rokonszenvét: "Mióta szabadokká lettünk, hiszem, sok aggodalom töltötte szíveteket, minthogy sokféleképp regélték el nektek, hogy miben áll a szabadság. Engedjétek meg nekem, hogy én egyike lehessek azoknak, kik amennyiben lehet, világosságot nyújtanak nektek, s leszakítsam szemeitekről a fátyolt, mellyet midőn még a rabszolgaság járma alatt nyögtetek, húztak szemeitekre. Remélem, sőt, erősen hiszem, hogy szavaimnak hitelt adtok, mert ezek azon kebelbül fakadnak fel, melly mióta eszmélni kezdett, vérzett sorsotok felett. Én láttam görbedni az ősz atyát a hajdú korbácsa alatt; láttam a nép fáradozásáért a jutalmat és keseregtem felette, melly jutalom botozás és tömlöczözés volt. Ez volt a ti jutalmatok, szegény elhagyatott nép." Ez után a patetikus hangvételű, célratörő szónoki bevezetés: hatásos captatio benevolentiae után fogott hozzá Argai a „sokféleképpen magyarázott szabadság" Habsburg-érdekeket képviselő szolgalelkű ellenségeinek a leleplezéséhez. Azt a „gyalázatos ijesztgetést dongják" ezek a gonoszok körülöttetek, „jön az orosz ... Mások ... azt mondják, a király ellen cselekesztek, s más illy alávalósággal állnak elő titkon." Mindezekkel az a céljuk, hogy elcsüggedjetek, s ennélfogva könnyebben „visszarántsanak a rabszolgaságba" benneteket — intette olvasóit. Az egységbontó rémhírek, a fellazító politika fogásai ellen a valóság alapos ismerete azonban tökéletes biztonságot nyújt; más szóval — számba kell venni a szabadság alapját képező belső és külső erőket. Erről ezeket a valójában Táncsicsra is jellemző naiv-optimista szemléletű megállapításokat és adatokat közölte: „Magyarország a most már beleolvadt erdélyi kerületekkel 15 millió lakost számlál, ezek között 6 millió tiszta magyar van; ide számítván a jobb érzésű németeket és oláhokat, ezek száma együtt fölmegy 3-4 millióra, így tehát majd 10 millió lelkes nép buzog a szabadság fenntartásában... ЕЮ milló kiállít 500 ezer nemzetőrt a rendes katonákon kívül, mellynek száma már most is mintegy 60 ezerre mehet; a jövő tavaszig pedig a 200 ezerbül nem fog hibázni." (Tudvalevő, ennyit kért Kossuth az országgyűléstől.) Az 500 ezer nemzetőr és a 200 ezer magyar katona pedig „olly erő, melly a világot dönti ki sarkábul " — állította önfeledt lelkesedéssel és határtalan magabiztossággal, cseppnyi figyelmet sem fordítva a nagy létszámú sereg katonai felszerelésére és élelmezésének nehézségeire, de a szembenálló ellenség erejének a számbavételére