Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

a füzetek csak színes papírú címlapba fűzvék, mellyek levételével egy könyvbe állíthatók össze (erre vonatkozhatott az Új Magyar Múzeum „szennyes külsőt" emlegető megbélyegzése. A „szennyoldal" — a könyv első oldala a szennyeződéstől védi a többlapos nyomdai termékeket E. L.); ez ideig ugyan minden füzetben a megkezdett cikk befejezve is van", miután „a füzet hátulján mindenkor aprólékos közlemények foglaltatnak, s a kiadandó ívek száma sem egészen bizonyos". Szánthó valószínűleg nem tanulmányozta át tüzetesen az egyes számokat, különben észre kellett volna vennie, hogy egyrészt a füzetek az általunk előzőleg ismertetett, egymástól nyomdailag többé szét nem választható nagy részegységek miatt külön kötetben is önálló füzetek maradnak, másrészt, hogy az az állítása sem áll, miszerint „ez ideig ... minden füzetben a megkezdett cikk befejezve is van". Az igazolás céljából felterjesztett évfolyamban Horváth Sámuel értekezése: A népnövelés fogalma, fontossága, akadályai és gyógyszerei például három, Rákosi (Raicher) Jánosnak: Levelek а növelési reformról címen közzétett hosszabb tanulmánya meg egyenesen hét (!) füzetbe tördelve jelent meg. Jutott belőle az 1856-os évfolyamba is. Tény továbbá az is, hogy a kiadvány nem elsősorban lezárt igazságok tudományos rendszerbe foglalására, hanem inkább az ellenvélemények bátor kifejtésére ösztönözte munkatársait. Olyan cikkek írására, melyek kimondottan folyóiratba valók. Szeberényi és Szánthó nagy szerencséjére a váradi hivatal vezetőjének kevés érzéke volt a műfaji kérdések eldöntéséhez. Nem is tudott dűlőre vergődni, noha hónapokon át ezt feszegette. Nem ismerte az évkönyv és a folyóirat-szerkesztés sajátosságait, máskülönben nem akceptálta volna Szánthó véleményét. „A füzet hátulján" lévő „aprólékos közlemények" ugyanis nem döntő fontosságúak a műfaj megítélésében; önmagukban nem teszik lezártakká és befejezettekké a kisebb logikai egységek szerint külön-külön számba tördelt, folytatólagosan megjelenő tanulmányokat. A vizsgálat végén kénytelen volt a Helytartótanács igazat adni Szeberényiék védekezésének (BML—BCSM iratai 2157/1856. szám), s amikor erről a békéscsanádi megyefőnököt értesítette, egyúttal arra is felkérte: azzal a megjegyzéssel tudassa döntését Szeberényivel, „hogy a kérvényező ügyének kedvező elintézését a csabai szolgabíró sugallta". Ezzel az augusztus 21-én közölt határozattal nem zárult le végérvényesen Szeberényiék pöre. A „Helytartóság elnöki osztálya" a es. kir. Kultusz- és Közoktatási Minisztérium rendelkezése alapján szeptember 29-én arra kötelezte a csabai és a gyulai szolgabírót (1856-tól itt működött a Réthy Nyomda), hogy vegyék szoros ellenőrzés alá a Néptanítók Könyvéi, és a kiadványban megjelent „mindennemű megbotránkoztató cikkről" azonnal tegyenek jelentést neki. A gyulai szolgabírót még külön is kioktatta, miként gyakorolhatja alkalmatos módon ebbéli kötelességét — hogyan értelmezze a sajtótörvény 3. §-át, amelynek értelmében a kiadó — valójában a nyomdász — „köteles minden nyomtatványából a nyomtatás előtt 3 nappal egy példányt beszolgáltatni" neki, és csak akkor kezdheti meg a nyomást, ha nem kap tőle 3 napon belül letiltó rendelkezést. 203