Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

mutatkozott nagyobb kereslet. Ez tévedés. Messze vidékekről küldözgettek kéziratokat címére a szerzők. Három év alatt több mint 80 nagyobb dolgozatot publikált 46, magát név szerint is megnevező szakíró tollából (közülük 10 névjeggyel látta el munkáját), s akkor még nem szóltunk az apró hírek névtelen beküldőiről. Ennyi munkatársra ismeretlen, halódó lap nem szokott támaszkodni. Tény viszont, hogy őszinte sajnálatunkra 1857-ről nincsenek adataink. Ekkor folyt hivatalos eljárás a lap ellen. Úgy véljük, erre az esztendőre alapozhatta állítását Vámossy, s nem — ahogy írta — 1855-re. Az előfizetők névsora alapján összeállított statisztikai összesítésünk arra a másik tévedésre is rávilágít, miszerint a Néptanítók Könyvének olvasótábora roppant kis térre, elsősorban a Békés megyei iskolák pedgógusaira, korlátozódott. A valóságos helyzet más volt. Ezt az alábbi táblázat is erősíti: Év Békés megyei előfizetők száma A Békés megyei községek száma Más tájegységre jutott Összesen 1855 1856 1857 1860 56 57 .? 30 7 9 ? 10 137 174 ? 253 193 231 ? 283 A fenti statisztikából több fontos következtetést vonhatunk le. Például azt, hogy az első két évben a Néptanítók Könyve 180-200 olyan előfizetővel rendelkezett, akik szerették és mindaddig ki is tartottak mellette, míg állásfoglalásukban meg nem zavarta — meg nem félemlítette — őket a volt politikai elítélt Szeberényi ellen indított hivatalos hatósági eljárás. Kiolvasható az is, hogy még a korabeli fejletlen postai-szállítási viszonyok, az információáradás nehézkes lassúsága sem ártott neki — egy év alatt 20%-kal nőtt előfizetőinek a száma. Megyénkben Csabán és Szarvason kelt el belőle a legtöbb példány, de pártolóra talált még a következő településeken is: Mezőberény, Tótkomlós, Orosháza, Bánfalva (Gádoros), Szénás, Köröstarcsa, Körösladány, Gyoma, Sarkad és Szeghalom. 1855—56-ban Csabán 19 illetve 22, Szarvason mindkét évben 13 példányra volt magánelőfizetője. Szomorú tény viszont, hogy Szeberényi Makóra történt távozását (1857) jelentős mértékben megérezte a lap. Különösen Csabán, ahol 1860-ra a Vince Sándor makói tanárral közösen szerkesztett lapnak már csak 5 híve maradt. Igaz, hogy itt érzékelhették legjobban a kellemetlenkedő támadások erejét, mely Szeberényi későbbi vállalkozásait is (Protestáns Népkönyvtár füzetei) nyomon követte. A legtekintélyesebb vidéki gócpontok kezdetben Makó, Nagylak, Nyíregyháza és Hódmezővásárhely voltak. Melléjük később a következők sorakoztak fel: a Baranya megyei Nagyharsány, ahová 55 példányt rendelt Nánási Fodor Pál esperes, továbbá Nagykőrös, Sopron és a három erdélyi város: Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy és Kolozsvár. Vagyis, ha szórványosan is, eljutott az ország minden részébe, ahol nagyobb számban éltek a protestánsok — elsősorban az evangélikusok.