Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

•• Г " V sával" vádoltatnak, sőt „Szeberényit még azon vád is terheli, hogy forradalom alatt Népbarát című forradalmi lap szerkesztésében, szerinte csak mint fordító, 1849. május hónapig részt vőn, amikor is Szelepcsényi Gábor álnév alatt Pestről megszökött, s ugyanezen néven 1851. évi november hónapig — midőn mint tanító Csabán alkalmaztatott — Vásárhelyen, Csongrád megyében tartózkodott, és ottan is mint tanító működött". Négyesi László, a Pallas Lexikon irodalmi szakcikkeinek írója négy évtizeddel később már úgy informálta az érdeklődőket, hogy Szeberényi 1848-ban Kossuth Hírlapjának munkatársa s vele együtt a „Népbarát tót kiadásának a szerkesztője volt, majd fogalmazó lett az országos rendőrségnél három hétig, s az ott szerzett útlevelekkel később magát és sok társát szerencsésen megmentette. A katasztrófa után Aradon orosz fogságba esett, de Nagyváradra kísértetésekor megszökött". Ezután „Szelepcsényi Gábor névvel Hódmező-Vásárhelyen lappangott, mint kántortanító". Ezt fogadta el az 1926-ban megjelent Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője, dr. Ványi Ferenc is. Orosz fogságba eséséről és szerencsés kimenetelű szökéséről a későbbi lexikonok (a Benedek Marcell féle Irodalmi Lexikon ill. az Életrajzi Lexikon) már nem szólnak. Négyesi közléséből nem tudhatni meg, hogy 1849-ben is munkatársa maradte a Nép Barátjának. Minden jel arra vall, igen, ha ezt ő így vállalta a haditörvényszék előtt. A lap ekkor (január 16 és április 28 között) Debrecenben jelent meg, s a szerkesztőség csak ezután helyezte át székhelyét a május 21-én visszafoglalt Pestre. Itt adták ki utolsó számát 1849. június 30-án. A Vas Gereben szerkesztésében június elsejétől megjelenő politikai hetilap (társszerkesztője Arany János volt), a mérsékelt hangú sajtóorgánumok közé tartozott. Nem vetekedett sem a Március Tizenötödike (Pálffy Albert), sem Táncsics Munkások Újságának forradalmi radikalizmusával. Valójában a jobbágyfelszabadítás kereteinek a kitágítását követelő paraszti erők szenvedélyes indulatait igyekezett csillapítani és féken tartani vele a kormány, amely elsőrendű feladatának érezte „a márciusi forradalmat érintetlenül átvészelő nagybirtokrendszer" és néhány még el nem törölt földesúri jog és kiváltság védelmét. Ezért olyan értelmű fejtegetésekkel „győzködte az olvasóközönséget", mint amilyeneket a kormány körlevelei sugalltak; vagyis hogy „a birtokos osztály képviselői már az úrbéri viszonyok felszámolásával is felülmúlhatatlan áldozatokat hoztak, a nép csupán hálátlanságának adná tanúbizonyságát, ha ezekkel az áldozatokkal nem érné be." (Spira György). Ezt a nézetet erősítendő, különösen pedig Pálffy és Táncsics lapjainak ellensúlyozása végett juttatott el egy-egy ingyen példányt belőle — vagy nemzetiségi nyelveken: szlovákul, románul, délszlávul és németül napvilágot látó testvérlapjainak valamelyikéből — a kiadóhivatal az ország valamennyi községébe. A Nép Barátja nak nem volt célja a társadalmi rend forradalmi átalakítása. Minthogy azonban hatékonyan támogatta a nemzeti függetlenség ügyét, a forradalom és a szabadságharc között lényeges minőségi különbséget nem tévő és nem érzékelő haditörvényszékek szemében szerkesztése súlyos bűnnek számított. Ez magyarázza, miért törekedett Szeberényi is arra, hogy személyét kizárólag mint fordítót fogadtassa el a Nagyvárad-kerületi bírákkal. 168