Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

gussnét, hogy „férje múlt hó 9-én ingerlő iratok és képek birtoklása 's illetőleg szerkesztése miatt a kiállott 7 1/2 havi vizsgálati börtönön kívül négy heti fogságra elítéltetett". Jogos a kérdés: vajon nem ezzel a büntetéssel azonosítható-e az a 10—11 hónapos fogság, amelyről az irodalomtörténész Négy esi László és a két szarvasi gimnáziumi igazgató: Benka Gyula és Nádor Jenő beszél. Két apró adat szól csak ellene. Az egyik, hogy általában úgy tudták, önként jelentkezett, itt pedig határozottan az áll, hogy „elfogatott"; a másik meg, hogy „ismét" Aradra került. Nehezen képzelhető ugyanakkor az is, hogy Greguss hivatalos hatósági papírok nélkül, ismerve Gaál Eduard ellene kiadott elfogató parancsát, haza mert volna menni Szarvasra, kitéve magát egy esetleges letartóztatásnak. Réthy is csak úgy bízhatta meg a Magyar alföldi legújabb kalendárium (így emlegeti Réthy László) munkatársi-szerkesztői feladataival, ha előbb megbizonyosodott „ártatlanságáról" — hivatalos iratainak érvényességéről. Vagy csak rövid egy-másfél hónapos vizsgálati fogságot szenvedett? Ez az idő viszont az akkori ügyintézést ismerve, túl rövid lett volna. Elképzelhetetlen pedig, hogy büntetésének összidejébe ne számította volna bele Greguss azt a 9 teljes hónapot, amelyet 1852-ben szenvedett el és töltött ki. 1853 január közepén már kétségkívül együtt élt felesége családjával. Hazaengedték. Nem Szarvasra, hanem Csabára. „Ideiglenes illetőségi helyéül" ugyanis Csabát jelölte ki a nagyváradi haditörvényszék, s ott a Pólner Lajos főszolgabíró irányította járási hatóság felügyelete alá rendelte. Fegyelmezetten élt, csöndben, nyugodtan. Magaviselete ellen nem is emeltek kifogást a város elöljárói, amikor a főszolgabíró hivatalos jelentés adására kötelezte őket.. Millyó Mihály bíró, Lipták János esküdt és Szemián Sámuel jegyző február 8-án hitelesen azt bizonyították, „mikint Greguss vagy Gerő Ákos úr, — míg városunkban egy holnap óta tartózkodott — magát mind erkölcsi mind politikai tekintetben dicséretesen, illedelmesen, áraljában úgy viselete, hogy annak maga viselete ellen nemcsak hogy legkisebb kifogásunk nincsen, de azt példás jónak állíthatjuk. Ki is midőn nyilvánított szándékához képest magának útlevelet óhajt szerezni — eme kívánsága tellyesülhetése végett kiadtuk jelen bizonyítványunkat". A csabai elöljáróság igazolását még aznap megerősítette Lehotzky szolgabíró is, megtoldva azzal, hogy Greguss Csabán „legelvonultabb életet" élt, s alkalmas arra, hogy „magán tanítói alkalmazást kereshessen", vagy „Toldi Ferenc meghívása folytán mint dolgozó-társ élelmét kereshesse". Más szóval „útlevél nyerésére" is alkalmasnak tartotta, azzal a megszorítással, hogy annak „érvényessége csupán Pestre korlátozódjék". Nem is kellett több ennél. Greguss azok közé az internáltak közé tartozott, akiket nem kötelezett „egy bizonyos helyen való tartózkodásra" a haditörvényszék. A beadott igazolások, továbbá a bemutatott és elolvasott Toldy Ferenc-levél ismeretében nyugodt lélekkel ajánlhatta Pólner főszolgabíró is „a hatósági felügyelet alatt álló egyének útlevél-kiadásának engedélyezése jogával felruházott kerületi főnöknek" hogy Greguss számára, kinek az ismert irodalomtörténész „magán tanító alkalmazáson felül más, értelmiségéhez szabott munkakört" is ajánlott, családja fenntartása végett Pestre szóló passportot adjon. Békés megye főnöke 1853. 145