Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

és a magyar fül számára kissé szokatlanul csengő, kapcsoló-láncrímnek is nevezett füzérrímes versben: (gyávaság — mi rág; győzni majd — a bajt; veszteségre — elvégre; hajó — s ha jó; évek óta — mi rótta; bélyeget — a tett; a szív — kivív; akarja — kit karja; magadnak — akadnak; eszközök — örök; se verni — de merni stb.) Az így nyert zeneiségtől függetlenül — mint eddig általában minidg — most is a gondolat bizonyult jobbnak, nem a forma, amelynek csiszolásához a szerzőnek nem volt elég türelme; nem merte vállalni a szógyötrelem kínos óráit. A vezérgondolatul — a vers első és utolsó sora — alkalmazott „Azért vagy itt és most, hogy ostromolj!" szerencsétlenül megválasztott utolsó szava sajátságos módon, alapjelentése ellenére, mérhetetlenül elgyengíti a mondanivalót: egyszerre ássa alá az esztétikai hatást és fokozza le az agitatív erőt. Üresen kong. Használata erőltetett; ellentmond a nyelvi gyakorlatnak. Megnehezíti a világos és szabatos értelmezést, ennélfogva nincs helyzeti energiája sem — képtelen fényt és színt adni a sornak. Szomorú tény: alig akad Gregussnak olyan verse, amelyikben a sorjázó nyelvi-ritmikai hibák ne keltenének kisebb-nagyobb bosszúságot az olvasóban. Olykor még a gondolatok puszta élvezését is akadályozzák. Csatadala: az Előre, amit a legjobb akarattal sem lehet kész versként kezelni, eklatáns példa erre. Kár volt beleerőszakolni az Edzdalok közé. Egészen bizonyos, hogy nem edzette a katonák harci elszántságát. Sőt. Másképp vert azoknak a szíve és másképp szólt a szava. Nem az ő érzés- és gondolatviláguk kapott benne hangot. Nem tartjuk valószínűnek, hogy csatadalnak, katonadalnak szánta Greguss, ugyanis a katonanóta legelemibb ritmikai követelményének sem engedelmeskedik. Egyszerűen énekeihetetlen. A versszakok nem azonos ritmusúak; az első verszaknak például a szótagszáma is más. Hát még a nyelve! Gyarlóbb az almanach-líra legvértelenebb torzszüleményénél! Ilyen versszakok találhatók benne: S bár morzsoló erővel Megdörg is a menny, S magadban a rém idővel Bármily magosra nő fel, Mindegy, de te menj! Csak a szűt ne rettentse A csengzetes él! Csak a csalfa szerencse Csúfodul ne jelentse, Hogy csüggedezél! És most tessék elképzelni ezt a katona ajkán! Vagy belegondolni abba, tudhatta-e csakugyan fokozni a harcoló honvédek lelkesedését ez a túl mesterkélt vers, amely mérföldnyi távolságban van nemcsak a harcok zaját közelről ismerő Petőfi CsatadalkiöX, de Tóth Kálmán patetikus hangvételű, nem éneklésre szánt Előre -jétől is. Greguss motorja volt Szarvason a forradalomnak. Találóan nevezte Pogány Péter a Réthy-пуотаа. háziszerzőjének, aki Ballagival együtt az értelmiségiek 125