Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Hát azt akarnák, szét ne vessen A fellázított büszkeség, Ha látom, hogy az érdemesen Forró gyalázatbélyeg ég? . . . Hát azt akarnák, összetépett Szívemmel némán menjek el, Ha látom, hogy az árva népet Folyvást a bűn oldozza fel? Nem! Nincs annak hallgatni kedve, Ki tudja, hogy már szólni kell! Nem várhatunk, a kocka vetve: — Fel, aki ember, férfi, fel! Támadás és önvédelem, hitvallás és tettre serkentés kevercse ez a szokatlan szenvedélyességgel írt vers. Hangulati és tartalmi szempontból rokona ennek az Önvéd (Önvédelem), amelynek antiklerikális gondolatait előzőleg idéztük már. Itt csak arra a sokat mondó fejtegetésre kívánunk utalni, amellyel Greguss saját maga vallásosságát és istenhitét védelmezi. Verskezdő tételét olvasva, fülünkbe cseng Petőfi: Levél Váradi Antalhoz írt versének közismert sora: „Nem gyűlölöm, mint eddig, a világot", ha akartán visszafogott indulattal, kicsit módosítva jelentkezik is: Az emberekre nem haragszom, De ők haragszanak reám: A keserű valót, szeretnék, Ha soha ki nem mondanám. Harsány torokkal elkiáltják, Hogy, a mit mondok, az hamis; Neveznek embergyűlölőnek, Sőt istentagadónak is. Ezután a hangerő a crescendo törvényének megfelelően fokozatosan erősödni kezd. Joggal, hiszen súlyosan kompromittáló volt mindkét vád a múlt század derekán. Védekezni kellett ellenük. Színt vallani nyíltan, világosan. Greguss bátran vállalta ezt is. Nem mentegette önmagát, nem könyörgött tévedését belátva. Nem érzett bűntudatot. Úgy tiltakozott a súlyos vádak ellen, hogy élesen elkülönítve egymástól sajátmaga és ellenfelei istenfogalmát, a felvilágosult ész nevében intett: nem szabad uniformizálni a mindenhatót. Lehessen más is, mint amilyennek a papok hirdetik. Legyen mindenki papja önmagának — tisztelhesse tehát ő is a maga istenét, aki egészen más fajta erkölcsi elveket és törvényeket szab, mint amilyeneket a papok és az egyház: 122