Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

Vörösmarty stb.) lett kissé divatjamúlt. Ettől függetlenül azonban még korszerű maradhatott, hiszen korszerűtlenné nem a forma, hanem a mondanivaló, a tartalom válik, amennyiben a szerző nem saját kora szelleméből és élményforrásaiból merít. Greguss villanykái a feudális társadalom eltorzult formációinak, visszás közéleti — emberi jelenségeinek a szatírái a polgári társadalmi rend sürgetése érdekében. Kioktatja az áldozatot hozni nem akaró gazdagokat, rávilágítva önvédő elméletük hazug alapállására: Tétlenségedet úgy mented, gazdag honi polgár, Hogy tettekben igen árva a mostani kor. Hej, nyisd meg szemedet! Nem készít tetteket a kor, Tetteket a kornak készít a férfierő. Leleplezi a fosvényt, a hedonista élvhajhászt, az aranyimádót; kigúnyolja a mindenhez értő, minden lében kanál, kotnyeles-müveletlen arszlánt; megmosolyogja a kínversek szánnivaló fűzfapoétáit és a „pompaszavakkal" mennydörgő, dagályos ódaírót, kiben „mankókon jár a köznapiság"; a demokratikus elveket harsogó, de azok szerint élni képtelen kétszínű politikust: Menj szaporán, s vidd el Kossuthnak ezen teli ívet! Mondd, hogy holnap a hírlapba nyomassa le azt. Én itt szívrehatón megírám, mint kell az adózó Népnek sok terhét osztani, könyíteni. Menj aztán Pete gazdához, s intsd őt az adóra! Mondd, hogy e félévért adja ki rögtön a pénzt. Én mitsem tehetek, hogy magzati és neje vannak, S házából, ha ma még nem fizet, elvezetem. Másnap a hírlapban csakugyan kijön a gyönyörű cikk; S háztalanul a mezőn ül Pete s gyermekei. Egyik legismertebb epigrammájában a nagyhangú álhőst gúnyolja ki: Rágalom, hogy Mák kardot sem ránta a harcban, Futva az ellen elől, — karddal ütötte lovát, majd a maró gúny éles fegyverével a kényúrra mér megrendítő csapást: Orvosok azt mondják: „A sóhaj tágítja tüdőnket, S így az egészségnek hasznos a sóhajozás. Orvosa népeinek lám X nemzet fejedelme, Aki sok országot bő sóhajokra fakaszt. Nem nehéz kitalálni, kivel azonosította a sok országot elnyomó zsarnokot a korabeli liberális magyar olvasó. Greguss — a köztársaság híve — jól látta a