Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

Amikor 1960-ban és 1962-ben a „Fortuna-telep" előtti két ház is az üzem birtokába került, a megnövekedett területen a ketrecek és a gépkocsik elhelyezésére is megnyílt a lehetőség. 1963-ban az akkor már Baromfiipari Országos Vállalat néven működő vállalat átvette a Húsipari Vállalattól a vágóhidat 5 kat. hold kiterjedésű telkével együtt. A vágóhíd távol esett az iparvágánytól, mégis jelentős létesítmény, mert a beépíthető területe nagy, és ezért alkalmas volt baromfikonzerv-üzem létesítésére. 22 évig kellett várni, míg az Október 6. u. 22. számú házat és a magtárépületet 1970-ben sikerült megvenni a Gabonafelvásárló Vállalattól. E vásárlás révén a „Meszestelep" is közvetlenül kapcsolódik az üzem többi részéhez, s ezzel lehetővé vált a hosszabb időre szóló építkezések megvalósítása. A vállalat vezetői tervezték az Október 6. u. 2—4. és 6. sz. házak megvételét, ahová 70 vagonos hűtőház épült volna, de közbejött többféle gazdasági és emberi ok miatt ez a terület a Volán Vállalat tulajdonába került. Helyette 1985 tavaszán az utca másik oldalán a 11., 13., 15., 17. és 19. sz. házakat vásárolták meg. Ezek helyén vízművet, szociális épületeket építenek és a szállítójárművek részére parkolóhelyet létesítenek. b) Az üzemi épületek és udvarok A régi tőkés baromfifeldolgozó üzemek udvarának és hosszú ideig az államosított üzem udvarának is legjellegzetesebb épülete a baromfiátvevő szín volt. (32. sz. kép.) Központi fekvésénél és magasságánál fogva rendszerint jól kiemelkedett környezetéből. A téglás kocsiút is a színhez vezetett, ahol a magas tetőzet alatt a beérkező kocsikról leszedték a ketreceket. Ebben az épületben volt még a mázsa is, amelyen a behozott baromfit mérték. 1958-ban a Bernardinelli-féle telepen a nagy átvevőszín alatt pulykafeldolgozót építettek. Az átvevőszín ezután 10 évig a hizlalda egy elrekesztett részén üzemelt. Majd felépítették a jelenlegi helyére. A ketrecleszedő elektromos targoncák beállításával, majd a gépkocsira szerelt vasketrecek használatba vétele óta az átvevőszín jelentősége csökkent. Alatta ma már csak a galambot szedik ki a szállítóketrecekből. A hizlaldák és pihentetők az egykori csirketelepek nélkülözhetetlen épületei voltak. Amíg élő baromfit is szállítottak a külföldi piacokra (1941-ig), sokszor két-három napot is várni kellett, hogy elegendő áru összegyűljön. Szükség volt a hizlaldára azért is, hogy a csirkéket 8—12 napi hizlalással följavítsák. A piaci felhozatal váltakozó volt; egyes napokon sok baromfit hoztak be, máskor kevesebbet. A vágások ütemét a fentiek miatt nem lehetett a piachoz igazítani, ezért a hizlaldái készletet vették igénybe. Ma az irányított termeltetéssel, napra és órára előre meghatározott mennyiségű baromfit szállítanak be vágásra. Ezáltal a csirkék gyűjtése és tárolása jelentőségét vesztette, és teljesen meg is szűnt 1965-ben. Ma a jó minőségű tápon nevelt csirkék minősége kielégítő, s így hizlalásra nincs szükség. A fűtött nevelőházakból származó csirkék a hizlaldában különben is csak 1er omlanának. 80