Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

felvásárlónak, a bizományos nem csökkentette a saját járandóságát. A nagyobb nyereségből viszont többet csípett le a szokásos 5%-os részesedésnél. A kiskereskedők a csirke és a tyúk mellett leginkább a kövér libát vásárolták. Lakásukon levágták és megkopasztották. A kopasztásnál esetenként 10—15 asszonyt is foglalkoztattak. Régebben a baromfit hideg vízzel hűtötték, kosarakba jég közé rakták, s úgy szállították. A 30-as évektől kezdve a megkopasztott libákat betonmedencékben jéggel és hideg vízzel hűtötték. Majd papírba csomagolták, zsákba tették és vasúton darabáruként adták fel. Reggel 5 órakor már Budapesten voltak vele. Régebben a Klauzál térre, a 40-es évektől kezdve a Nagyvásárcsarnokba vitték fel a bizományosnak. A kiskereskedők üzlete függött a helyi exportőröktől is. Előfordult, hogy egy-egy alkalommal 2—3 autónyi kövér libát vittek fel a pesti piacra, hogy letörjék az árakat. Ez rendszerint sikerült is. „Lelanyhult a piac", esetleg „le is fulladt a piac". A kiskereskedő az áruját csak áron alul értékesíthette, vagy ott maradt eladatlan. A veszteség és a pesti piac telítettsége miatt a következő napokon már nem vásároltak, így az exportőrök konkurrencia nélkül olcsón vehették a libákat. A pesti bizományosok részére szállítottak még Kiss Ferenc, Horváth László és Gaál Antalné. Ez utóbbi időnként már 25—30 q libát is vásárolt egy-egy piaci napon. A kiskereskedők sokat utaztak Budapestre, valamint a környék falvaiba, egyik piacról a másikra, éjszaka és nappal mindig úton voltak. Jövedelmük csak akkor növekedett, amikor a háború után néhány évig a saját pénzükkel vásároltak. A háború után megkezdett tojáspiacot kézben tartották még akkor is, amikor a nagyobb cégek 1945-ben újra megjelentek és vásárolni kezdtek. Sőt még az államosítás után a Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalatnak is jelentékeny versenytársai maradtak. Évek teltek el, sok rendelet látott napvilágot, amíg az állami vállalat teljesen átvehette a felvásárlást a piacokon. Kereskedőnek tartották még Cseh Györgyöt, Jávorcsik Sándort, Laki Istvánt, Szilasi Mihályt, Halustyik Jánost és Szász Jánosnét, de ezek Pestre nem szállítottak, árujukat a nagykereskedőnek adták át. c) Nagykereskedők A piaci életben a nagykereskedőknek, más néven exportőröknek volt legnagyobb szerepük, ők irányították a piaci árakat. Ha egy kereskedőnek előnyös külföldi szállításai voltak, akkor ő drágábban vette a baromfit, hogy legyen elegendő áruja. Ilyenkor még a szomszédos exportőrök városaiba, községeibe is elmentek, de ugyanez történt fordítva, azok is jöttek Orosházára. (48. sz. kép.) Előfordult, hogy a kereskedők egymásra licitáltak csak azért, hogy a másiknak ne legyen áruja. Néha annyira mentek, hogy igyekeztek a másikat tönkre is tenni. A szentesi Hartmann cég a 20-as évek közepén a piacon jelentkező új kereskedő miatt a pulykát a kialakult piaci árnál lényegesen magasabban vásárolta. Kiadta az utasítást szedőinek, hogy fizessenek jól a pulykáért. „A pénz nem számít, de azt a lengyel zsidót tönkre kell tenni". 65