Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

telepek igazi manufaktúrák, kézműipari üzemek voltak, ahol kézi erővel végeztek el minden munkát. Az áruval telt ketreceket kézzel adogatták le a gépkocsik tetejéről. A baromfit szárazon kopasztották, a hűtőkamrákból a ládákat az emberek a hátukon hordták ki a vagonokhoz. Ezeket a munkákat egyszerűbbé, könnyebbé és ésszerűbbé kellett tenni. Mindezen felül az üzem szociális ellátottsága is javításra szorult. Ezek voltak azok a szempontok, amelyek meghatározták az üzem beruházásait. A legelső beruházási összeget 1949-ben és 1950-ben kapta a vállalat. Ennek egy részét nagyobb transzformátorok beállítására, gépház és a kétfokozatú gyorsfagyasztó építésére, továbbá 6 db 100 000 kcal/óra teljesítményű hűtőkompresszor beszerzésére fordították. Az összeg másik részéből a régi kis teljesítményű vízmelegítő kazán helyett egy nagy teljesítményű gőzkazánt állítottak be. A soványbaromfi kopasztásához oszlopos pályát készítettek, és hozzá egy amerikai rendszerű 750 db/óra teljesítményű kopasztógépet szereltek be. Kutat fúrtak, és bevezették a vizet a feldolgozóba, megszüntették a nagytelepen lévő sertéshizlaldát, valamint a mellette lévő nagy és nyitott trágyagyűjtő medencét. Helyükre a tojásfeldolgozó termet és a tojásraktárt építették. Csatornázták az üzemet. A telepen kívül 500 m hosszú zárt szennyvízcsatornát fektettek le, amit az üzemtől a Kígyó utcán át a Táncsics utcai városi hálózatba vezettek. Az 1943-ban épített (a mai hűtőház helyén álló) autójavító műhelyből kialakították az üzemi konyhát és az ebédlőt. Tűzoltófecskendőt és tűzrendészeti felszereléseket szereztek be. Ezen beruházások összege 4,5 millió forintot tett ki. 1951-ben 180 000 Ft-os beruházással a libakopasztást korszerűsítették. A régi pihentetőszínek helyén fölépítették a kövérkopasztót. (25. sz. kép) E kopasztóteremben állították fel 1952-ben a magyar baromfiipari szakemberek által szerkesztett gőzölőberendezést, amelynek óránkénti teljesítménye 240 db liba volt. Az üzem műszaki dolgozói léces ketreclerakó elevátort szerkesztettek, s ezzel az élő állatok lerakását könnyítették. (26. sz. kép.) Ezt a ketreclerakót több mint egy évtizeden át, az emelővillás targoncák beszerzéséig használták. Ugyanezen évben vízlágyító berendezést állítottak be, mert az egyetlen artézi kút vize kevés volt, s a gépek számára használt felszíni kutak vizét ezzel lágyították. 1953-ban a szociális célokra kapott pénzből öltözőszekrényeket vásároltak. A fürdőbe bevezették a meleg vizet. Fürdőkádakat, lábmosókat építettek, és bővítették a zuhanyozók számát. A csirkekopasztó teremben a toll víztelenítésére és szárítására centrifugát és ködtelenítő berendezést is. A konyha és az irodaház közé 150 m

2-en zöldövezetet létesítettek. Ebből való a még meglévő egyetlen tölgyfa. 1953-ban a Fortuna-telepen lévő házat (a jelenlegi mezőgazdasági osztály irodái) átalakították és bővítették bölcsődés és napközis gyermekek számára. 1954-ben 121 000 Ft-ot kapott a vállalat a kútfúrás költségeinek fedezésére. A megvásárolt ÁFOR-telepen 17 000 csirkét befogadó hizlaldát, tojásraktárt, ennek tetejére kéziraktárt és takarmánypadlást építettek. 240 000 Ft-os beru53