Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)
nen-cég Szentesről. A helybeliek közül Bemardinelli-Öhlschlager-Ungár, valamint a későbbi Presser-Klein-László-cég is. Az üzlettársi viszony létrejöttében szerepet játszott a konkurrencia elleni harc, amelyet legjobban a tőke növelésével lehetett fokozni. Az exportszállítás sokrétű feladatot jelentett, egy ember nem tudta elvégezni. Az idetelepült kereskedőkre jellemző, hogy rokonaik vagy üzlettársaik Budapesten, Bécsben, Berlinben, Veronában, Zürichben vagy Londonban éltek. Ők gondoskodtak az áru elhelyezéséről, értékesítéséről. Figyelték a nagyvárosi baromfiforgalmat, a piaci árakat, a konkurrenciát és időben, sokszor naponta értesítést adtak a felvásárlások fokozására vagy csökkentésére. Az 1890-es években Clauss Edward német exportőr is létesített baromfitelepet Orosházán, de ő keveset tartózkodott itt. Megbízottja a Pozsony környéki Ohlschläger Márton és felesége Grósz Zseni volt. Ez az új kereskedő néhány év alatt tönkrement, s az üzletet Ohlschläger vette át. Biztosra vehető, hogy a csődbejutás nem a baromfihiány miatt következett be, mert egyébként az új tulajdonos sem merte volna vállalni az üzlet fenntartását. Idős koráig dolgozott is benne, és csak a 30-as évek közepén, halála előtt adta el üzletrészét társának, Bernardinellinek. 1894-ben már egy Frigor nevű olasz kereskedő is vásárolt a mai MikesKígyó-Petőfi utcák által határolt telepen. Letelepedésének idejét nem ismerjük. Az 1900-as évek elején a nálánál később Orosházára települt másik olasznál — Bernardinellinél — már mint élőbaromfi-osztályozó dolgozott. 1896-ban Bartolo Michèle Bernardinelli és Filippi Silvio, két fiatal olasz egy veronai baromfi-nagykereskedő megbízásából piackutatást végeztek. Először Bulgáriában és Romániában tájékozódtak, majd Magyarországra jöttek. Feladatuk az volt, hogy olyan helyet keressenek, ahonnan csirkét és tyúkot nagyobb mennyiségben, vagontételekben tudnak Olaszországba szállítani. Magyarország több városában, községében megfordultak és végül Orosházát szemelték ki letelepedési helyüknek. Orosházán ekkor már voltak baromfinagykereskedők, de úgy látszik, nem tartottak ezektől a versenytársaktól. (11. sz. kép) Ezek az olaszok, mivel nagy mennyiségű baromfi vásárlására kaptak megbízást, élénkséget és új formát vittek az üzletbe. Dobszóval értesítették a lakosságot megérkezésükről és arról, hogy piaci napokon kívül, meghatározott időben a telepükön, a piaci árnál magasabb árat fizetnek. Az orosháziak tudomásul vették a vevő kívánságát és telephelyére szállították az aprójószágot. Az első időben az is megtörtént — amire az olaszok nem számítottak —, hogy minden ketrecük megtelt és a pénzük is elfogyott, s akiktől nem vették át az árut, azok nehezteltek rájuk. A továbbiakban azonban gondoskodtak róla, hogy ilyen eset ne forduljon elő. Első telephelyük a vasútállomással szemben, a mai park helyén volt. A jónak ígérkező baromfiüzlet az olaszokat arra késztette, hogy szakembereket, osztályozókat hívjanak otthonról. Ezek egy része családostól, másik része mint fiatal nőtlen ember került ide 5 akik hosszabb-rövidebb ideig itt maradtak. A telepi munkások emlékeznek Dolfini Battista, Fornicca Provido, Perbeimi 41
