Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)
mind a Földművelésügyi Minisztérium, mind a Baromfiipari Igazgatóság egyre több segítséget nyújtott. Az ország nagy baromfitenyésztő gazdaságai hús jellegű broiler csirkék szülőpárjait, továbbá nagy tojáshozamú hibrid tojóállományokat vásároltak a nyugati cégektől. A ludankénti nagyobb tojáshozam tekintetében kezdeti megoldást jelentett a rajnai lúd meghonosítása is. Igen nagy jelentőségű volt az állati fehérjét tartalmazó tápok és egyes gyógyszerek importálása. Örvendetesen szaporodtak az új keltetőállomások és növekedett a keltetőgépek száma. A baromfiipar saját telepein megkezdte a nagyüzemi pecsenyekacsa tenyésztését. Lehetőség nyílt külföldi tapasztalat-szerzésre, a tenyésztői kapcsolatok felvételére. Üzemünkből Raj ki Margit és Berhencz Balázs 1970-ben franciaországi tanulmányúton vett részt. 1953-tól kezdve növekedett a beszállított baromfi mennyisége, de az ipar továbbra is idényjellegű maradt. Az év első kilenc hónapjában kevés baromfit hoztak be feldolgozásra, a gépek kihasználása rossz volt. A IV. negyedévben 2—3 egymást követő műszakot is be kellett állítani, hogy a behozott árut fel tudják dolgozni. A II. és III. műszak beállítása nem volt könnyű, mert azokra csak gyenge minőségű munkaerőt kaptak, pedig ezekért az emberekért még külön el is mentek a szomszédos községekbe, sőt a 60 km-re fekvő Makóra is. Ezt a 60—80 embert azután munkásszállásokon helyezték el. A baromfitenyésztés idény jellegét és az áru egyenetlen beérkezését nagyon jól mutatja az 1957. év statisztikája. Eszerint a felvásárolt baromfi mennyisége: I— II— III. negyedévben 34 vagon 17% IV. negyedévben 169 vagon 83% 203 vagon 100% Az 50-es évek végén a nagyüzemi baromfitenyésztés fejlesztése és növelése érdekében rendeletet adtak ki, amely szerint a nagyüzemek árujáért nagyüzemi felárat kell adni. A kg-onként fizetendő 2 Ft az akkori árakat mintegy 10 %-kal növelte. A tyúkokat tartó termelőszövetkezeteknek a keltetésre adott tojások után pedig 40 filléres felárat fizettek. Az ipar gondoskodott továbbá a tojások keltetéséről, valamint a naposcsibék elszállításáról is. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat termeltetési és szállítási osztályán 1957-ben helyet kapott az első baromfitenyésztési szakember, akit a következő években még több követett. Ezek vették fel a közvetlen kapcsolatot a nagyüzemekkel és a földművesszövetkezetekkel. Feladatuk volt a nagyüzemeknél az új nevelőházak kialakíttatása. Gondoskodtak a naposbaromfival való ellátásról, felnevelési szerződést kötöttek a gazdaságokkal és a kistermelőkkel. Szakmai tanácsokat adtak, figyelték az állatok fejlődését és meghatározták a levágások idejét. Eleinte járásonként két-két „agronómus" dolgozott. A 60-as évek közepétől, a nagyüzemi tenyésztési színvonal emelkedése után, létszámukat felére csökkentették. 1959-ben a baromfiipar is részt vett az orosházi járási és városi mezőgazdasági kiállítás szervezésében. Kiállítótermében bemutatták a tojáslámpázást, valamint a Labádi-féle tömőgépet működés közben. Ezen kívül látható volt a 27
