Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

újra tartanak ünnepséget. A nagy létszámra való tekintettel az Alföld Szálló termeit veszik igénybe, ahol vacsora várja az ünnepelteket. A hozzátartozók és az ismerősök csak 10 óra után vehetnek részt az összejövetelen s együtt táncolhatnak hajnali 2 óráig. A „Nők Napjához" hasonlóan az 50-es években kezdték megrendezni a „férfiak napját" is. Mivel ez a „családi összejövetel" is általában jó hangulattal zárult, ezért a férfiak napját is minden évben „hivatalos" ünnepként tartották számon. (120. sz. kép.) A hetvenes évektől kezdve ez az üzemi hagyomány teljesen megszűnt. Most tervezgetik felelevenítését. Az államosítás után minden évben legalább egyszer, farsang idején üzemi vacsorát tartottak. A vacsorákat eleinte a nőbizottság, az 50-es években a szakszervezet, a 60-as években a brigádok rendezték. Ezek megrendezésében elsőrendű szempont volt, hogy ne csak a munkahelyen, de egyszer egy évben a fehér asztalok mellett is legyenek együtt. Az üzemi vacsora később brigádvacsorákká zsugorodott össze. A brigádok beírhatják teljesítményként a vacsora megrendezését, de vesztesek maradtak egy nagyobb, az üzemi közösség megismerésében. Az államosítás után egyik sürgős feladat volt az üzemi dolgozók általános és szakmai ismereteinek fejlesztése. A Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalat vezetősége 1950-ben Békéscsabán 2—3 hetes szakmunkásképző tanfolyamokat indított, ahová több üzem 3—4 dolgozót küldött egy-egy alkalommal. (121. sz. kép.) A mennyiségi növekedés, a technikai és technológiai fejlődés szükségessé tette a szakemberképzés előtérbe helyezését. Erről Nagy Tamás A magyar élelmiszeripar története с művében tömören így fogalmaz: „Régi igény valósult meg a baromfiipar szakmásításával. Megkezdődött a szakmunkásképzés, a közép- és felsőszintű oktatásban a technikusi, üzemmérnöki, valamint a baromfiipari szakmérnökképzés".

75 A vállalatnál 1969 és 1975 között kihelyezett általános iskolai képzés folyt, ahol a dolgozók a 6. 7. és a 8. osztályt végezhették el. 1975 óta az egyik városi iskola foglalkozik a felnőttoktatással, amelyen évente 3—4 fő vesz részt. 1970ben a baromfiipart is elfogadták szakmának s azóta a vállalatnál folyamatosan képezik a fiatal szakmunkásokat, minden évben 15—20 főt. A felnőttek közül másfél évenként 20-an, 25-en szereznek szakmunkás-bizonyítványt. Jelenleg az üzem fizikai munkásállományának 30%-a szakmunkás. A Szegedi Élelmiszeripari Középiskolába évente 3—4 dolgozó jár. Egyetemre kevesen jelentkeznek, mert a konzultációkon való hetenkénti megjelenés a távolság miatt nagy fáradsággal jár. A Marxista Középiskola kihelyezett tagozatán jelenleg 14-en tanulnak. A Marxista Esti Egyetemre évente 3—4 hallgató jelentkezik. A szakmai ismeretek bővítését segítik elő azok az előadások is, amelyeket a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület (MÉTE) üzemi csoportja szervez. A Megyei Műszaki Fejlesztési Hónap keretén belül minden évben elismert szakembert hívnak meg, hogy a tudomány legújabb eredményeiről tájékoztasson. Az üzemi MÉTE csoportnak 73 tagja van. Tagdíj fejében megkapják a MÉTE Baromfiipari Szakosztályának és a Baromfitermelők Egyesülésének közös folyóiratát. Az évi 4 számban megjelenő Baromfitenyésztés és feldolgozás című folyóirat korábban havonta jelent meg Baromfiipar 136