Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

gazd. tanár folytatásos írását olvashatjuk, címe: „Baromfitenyésztés a háztartásban".

21 Felhívja a figyelmet a jobb tojó és nagyobb testű baromfiak kiválasztására. Ajánlja az emdeni ludat, a pekingi kacsát, a plymouth rock és langshan tyúkfajtákat. Tőle tudjuk meg a korábbi idők baromfitenyésztési módszerét: „Eleintén egyes tenyésztők ládába szedték állataikat, s kocsira téve pár órajárásnyira levő majorjaikba, mezőjükre kivitték. Este hasonló módon összefogózva ismét hazaszállították". Az orosházi állami gazdasági iskola tangazdaságában is így nevelték a csirkéket. „Később, mert a szaporulat igen nagy volt, a kezelésnek ilyetén módja túl fáradságossá lett." Felhívja a figyelmet a vándorólaztatásra, ismerteti annak előnyeit, foglalkozik a takarmányozással, tanácsot ad a keltetéshez és a csirkék neveléséhez, valamint az elhelyezéséhez. Ismertet néhány betegséget és az ellene való védekezés feladatait. Mai szemmel nézve Szász József akkori megállapításai a kor színvonalán állottak. Ugyanezen évben egy tapasztalt tenyésztő írt ciket a „Fiatal pulykák felnevelése"-ről.

22 Tíz pontban foglalja össze a pulykatenyésztés fontosabb feladatait. Érdemes megemlíteni ezek közül néhányat: Rokontenyésztést ne alkalmazzunk. A letojás napját a tojásra rá kell írni és a kotló alá egykorú tojásokat kell rakni. A pulykafiak 24 óra múlva a fészekből elvehetők. Míg a tollazatúk teljesen ki nem nő, a nedvesség ellen mindig megóvandók. Koremika István az Orosházi Újság 1895. augusztusi számában üdvözli a földművelésügyi miniszter körrendeletét, amely szabályozza a fertőző baromfibetegségek ellen való védekezést, de rögtön meg is állapítja, hogy ennek nagyon kevés hatása lesz. Javasolja, hogy „a selyemhernyó-termeléshez hasonlóan a baromfitenyésztésnél is alkalmazzanak felügyelőket, akik segítenek a sok millió tenyésztőnek".

23 Igen értékes tanácsokat írtak az Orosházi Újság 1895. augusztus 18-i számában is, a „Hulladékok a baromfiaknak" című írásban. Ebben kifejtik, „hogy a tyúkfélék a szemes eleség mellett megkívánják az állati eredetű táplálékot is. Nyáron szereznek is eleget, de télen adjunk nekik vért, vagy más hasonló állati anyagot. Ez nemcsak javukra válnék, de a tojást is korábban elkezdenék."

24 A mai baromfi szaklapokban többször olvashatunk olyan kísérletekről, amelyekben a kutatók a tojássárgájának színét sötétebbre kívánják változtatni. Ez a törekvés igen régi, mert az 1895-ben megjelent újságban is foglalkoznak már vele.

25 A baromfitartók mindig törekedtek nagy libamáj nyerésére, ezért bizonyára nagy érdeklődést váltott ki az újságnak egy Strasbourgból származó híre, amely szerint a nagy máj úgy érhető el, hogy faszenet kevernek a tengeri közé és ezzel tömik a libákat.

26 A tojáshozam kérdése is foglalkoztatta eleinket, s az újságban ilyen címmel írtak róla: „Mit tegyünk, hogy a tyúkok télen át is tojjanak?"

27 Itt a jó táplálékot helyezik előtérbe, javasolják a sóska téli etetését. Továbbá gondoskodni kell a jó ólakról is. „Bácskában az a szokás, hogy meghordják a tyúkól alját vastagon erjedő trágyával, hogy az melegítsen." Megemlítjük, hogy az 1950-es évek elején hazánkban és Európa többi országában is a baromfival foglalkozó szaklapok újdonságként ismertették az amerikai farmereknek a háború alatt 12