Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

és gyermekeknek való munkát adtak. Eközben fellendült a kádáripar is, mert a pulpozáshoz, a gyümölcsvelő gyártásához sok ezer hordóra volt szükség. Az üzemben mintegy 20 kádár-iparos és szakmunkás dolgozott. Az elkészített hordókat hatalmas kazlakba rakták és forgáccsal fedték, hogy szét ne száradjanak. (106. sz. kép.) Az államosított üzemekben a vágási idény végeztével nem volt olyan könnyű dolog az elbocsátás, mint a korábbi években. Mérlegelni kellett az elbocsátottak szociális helyzetét és a munkahelyen elért eredményét. Hogy minél több munkás maradhasson az üzemben, ezért kiegészítő munkát vállalt az üzem. 1953-ban, 1954-ben tollat fosztottak, 1955-ben barackmagot, 1956-ban pedig diót törtek. Kiegészítő munkának számított az is, amikor októberben és novemberben a pulykalábról a pikkelyes bőrt nyúzták. Ebből még haza is vihettek és ott is csinálhatták. A lenyúzott bőröket az üzemben sózták, majd Budapestre szállították, ahol különböző dísztárgyakat készítettek belőlük. 1957-ben száraztészta készítéséhez fogtak hozzá (107. sz. kép). Bérbevették a korábban leállított Dénes testvérek tésztakészítő üzem berendezését, a Dénes testvéreket pedig művezetőként alkalmazták. 1957-ben 7,9 to, 1958-ban 8,8 to tésztát készítettek. A tészta olyan kiváló minőségű volt, hogy a TERIMPEX az 1958. évi brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert vele. (108. sz. kép.) 1957 nyarán a Konzervipari Vállalat az Orosházán és környékén vásárolt konyhakerti termékek válogatásához, osztályozásához a baromfifeldolgozó üzemtől kért segítséget. Kezdetben ez az együttműködés kedvező légkörben folyt, s a konzervipar szakemberei tervezgették és kedvezőnek találták egy orosházi konzervüzem létesítését. Nyersanyag és munkavállaló volt, továbbá a beindult tésztaüzem is jó alapja lett volna egy orosházi konzervgyárnak. Kár, hogy a későbbiekben a két ipar akkori vezetősége nem értette meg egymást. A konzervgyáriak továbbmentek, a békéscsabai baromfifeldolgozó üzem kellő segítséget adott részükre, ott megállapodtak és Békéscsabán építették meg a nagy konzervgyárat. Évekig emlegették az orosháziak az elszalasztott munkalehetőséget, míg a vágóhídon nem kezdett kialakulni a baromfiipar konzervüzeme. Az üveggyár felépítése után Orosházán megszűnt a munkára várakozók sora. Ez időtől a vállalat egyre több vidéki, a szomszédos községekből bejáró dolgozót alkalmazott. Ez gondot jelentett a reggeli munkakezdésnél. A vonatok és az autóbuszok a korai (5 ó. 30 p.) kezdéshez még nem érkeznek Orosházára, ezért szükségessé vált saját munkásszállító autóbuszok beállítása. Eleinte csak egy autóbusz volt használatban, most három üzemel s ezek reggel és délután is két-két fordulót tesznek. A fél hatos munkakezdéshez az alábbi községekből hozzák be a dolgozókat: 1. sz autóbusz Kaszaperről, a 2-es számú Mezőhegyes, Csanádalberti, Pitvaros és Tótkomlós községekből, a 3-as számú Gádorosról és Nagyszénásról. A félhetes munkakezdéshez az 1. sz. autóbusz útvonala: Gerendás, Csorvás. A 2-es számú: Pusztaottlaka, Medgyesbodzás, Csanádapáca. A 3-as számú: Nagyszénás. Ezzel a 6 járattal naponta 90—100 dolgozót szállítanak az üzembe és vissza a lakóhelyükre. (109. sz. kép.) 125