Gulyás Mihály: A baromfi-feldolgozás és a baromfikonzerv-gyártás története Orosházán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 12. Békéscsaba-Orosháza, 1987)

szórt egy 4 hengeres Volkswagen motor hajtotta.) Az 1970-es évektől kezdve a vágott baromfi és egyéb baromfitermék nagy részét Budapestre is csak hűtős gépkocsik szállítják. (80. sz. kép.) A hizlaldák megszűnésével a dara hűtéséhez sem kellett és a hűtőszekrények elterjedésével lecsökkent, sőt meg is szűnt a lakosság jégigénye is. A 80-as években a jégből egyre kevesebb mennyiségre volt szükség, ezért a vállalat a táblás jég gyártását 1984-ben beszüntette. Amíg nem voltak hűtőházak, addig a melegben levágott és megkopasztott baromfit a jégpince állványaira helyezték. A jégpince a jégveremnek fallal elválasztott része, amely a hideget a nyitott ajtón keresztül a jégveremből kapta. Itt tartották az árut, amíg le nem hűlt, majd utána csomagolták. A hideg idő beálltával már a kopasztó melletti kamrák is megfeleltek hűtés céljára. Az I. világháború után egyes külföldi piacokon a fagyasztott baromfit „kezdték keresni", ezért itthon is szükségessé vált a hűtőházak építése. Az első hűtőházat 1925-ben Steinberger János építette, amelynek falait parafával szigetelték. A hűtőház hossza 18 m, szélessége 10 m, magassága 3 m volt. Két kamrából állott s egyszerre 2—3 vagonnyi árut tudtak benne hűteni. A hűtőgépéről csak annyit tudunk, hogy állókompresszoros volt. Bernardinelli és társai cégnél 1931-ben épült a hűtőház, amelyben 2 db fekvőkompresszoros, 30 000 kcal/óra teljesítményű GANZ-gyártmányú hűtőgép működött. (81. sz. kép.) A hűtőgépeket meghajtó áttétellel egy 30 LE-s villanymotor hajtotta. Melléje beépítettek egy 40 LE-s Diesel motort is, amely áramszünet esetén forgatta a kompresszort. Az előhűtő 6x6 m-es, a nagyobbik fagyasztókamra 8x8 m-es, a kis fagyasztó 6x4 m-es volt. A GANZgyártmányú hűtőgép nevéről az egyik kamrát Ganz-kamrának nevezték. Ennek neve még az 1940-ben történt hűtőházi bővítés és az 1949. évi nagy átépítés után is megmaradt s „Ganz-folyosó" változatban volt használatos 1970-ig, az újabb átépítésig. 1940-ben a Hangyával társult Bernardinelli bővítette hűtőházát, és a régi gépekhez két új 100 000 cal/óra teljesítményű „Sabroe" típusú gépet szereltetett be. A Fleissig testvérek 1936-ban az egykori, 1913-ban épült palagyár épületét hűtőházzá alakították át. Ez volt a Fortuna-telepi hűtő, amelyet közel 50 évig használtak. A két fekvőkompresszoros Alfa-gyártmányú 2x 15 000 kcal/óra teljesítményű hűtőgép 1982-ig üzemelt. (82. sz. kép) A gépek két fagyasztókamrát és egy előhűtőkamrát láttak el. Ma az épületben csomagolóanyagot tárolnak. A Klein- és László cég által 1937-ben épített hűtőház és a gépi berendezés hasonló az előbbihez. A hűtőt 1973-ig használták. (83. sz. kép) A hűtőházak megépítése után a baromfit nem jégpincékben, hanem a hűtőházakban hűtötték. Ezekben közel a mennyezetig érő polcokat állítottak fel. A Fortuna-telep hűtőházában olyan állványokat készítettek, ahol a legalsó polc volt a legkeskenyebb, fölfelé a polcok szélesedtek, hogy a baromfiból a vér ne csöpögjön az alatta lévőre. (84. sz. kép.) A hűtést megelőzően, a hullamerevség beállta előtt a baromfit formázták, dresszírózták. A szárnyakat, a lábat és a baromfitörzset úgy alakították, hogy az tetszetős legyen és jól lehessen csomagolni. A baromfi szárnyvégét a hátára 103