A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Sterbetz István: A vadlúdvonulás ökológiai adottságai Békés megyében

és Sterbetz—Szijj (1968) tanulmányai ismertetik, illetve a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményében (Réthy 1978), valamint a Madártani Intézetben találhatók preparátumok. Megállapítások, eredmények /. A vadludak mennyiségi viszonyainak alakulása a) Csabacsűd A szarvas—orosházi országút két oldalán elhelyezkedő csabacsudi legelő a vele többé-kevésbé összefüggő nagyszénási és lajosszénási, taraji pusztákkal nagyforgalmú gyülekezőhely volt az 1950 előtti években. Mintegy 4000 hektár rövidfüvű, szikes sztyeppkörnyezetében elsősorban a nagy és kis lilik tartózkodott nagyobb mennyiségben. A 25—30000 körül tetőző lúdtömegnek általában 80%-a volt nagy lilik, 10%-a kis lilik, 8%-a vetési lúd és 2%-a nyári lúd. Sajátos módon Csabacsűdön koratavasszal tetőztek a ludak, ősszel inkább elaprózódott a vonulás. Ez a többi békési lúdgyülekező hellyel ellentétes, tavaszi tetőzés bizonyára azért alakult így, mert ősszel hiányzott itt az éjjelezést és ivást kiszolgáló, nagyobb vízterület. Tavasszal a nagy puszta zsendülő füve, és elegendő vadvíz jelentette itt a vonzerőt. Az ötvenes évek után ezeket a pusztákat a kanalizáció, a fásítás és a belterjesedő legelőgazdálkodás rontotta el a vadludak számára. b) Szabadkígyós A Békéscsaba—Gyula—Szabadkígyós háromszögben kiterjedt szikes pusztákról pontosított vadlúdmennyiségeket nem ismerünk. Tarján (1930, 1936) a harmincas évek egyik közismert vadlúdszakértője, nagyon nagy tömegek rendszeres átvonulását sejteti itt. A terület akkori állapotának ismeretében feltételezhetjük, hogy Biharugra és Kardoskút forgalmát megközelítő gyülekezőhely lehetett egykor ez a legelő. A pusztának a legértékesebb madárélőhelye ma már védett, és a tájvédelmi körzetben lehetőség nyílik a vadvízviszonyok megjavítására. Szabadkígyóson csapadékos esztendőkben jelenleg is előfordulnak több ezer példányt számláló vadlúdtömegek. Megszállásuk azonban nem rendszeres és időtartamát tekintve is korlátozott. c) Békéssámson A Csongrád megyébe is átnyúló, békéssámsoni Montág-gyep ősszel és tavasszal vadvízben gazdag környezetével az ötvenes években még átlagosan 10—15000 vadlúd rendszeres gyülekezőhelye volt. A hatvanas évektől kezdődően azonban a kardoskúti Fehértó védett területének kedvezőbb viszonyai, és egyidejűleg a ) 33