A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Hentz Lajos: Egy mezőberényi szűcsmester feljegyzései és rajzai 1833–1834

Kovács András feljegyzéseiből következtetve a szűcsök által megszabott évnegyedek nem estek egybe a naptári negyedekkel.Időhatáraik, időtartamuk a szűcsmunka szakaszosságához igazodott. Az első kántor József-naptól pünkösdig tartott. A közelmúlt években még élt idős mezőberényi szűcsmesterek adatközlése szerint erre az időre esett a bőrök tisztítása, mosása, vagyis a kikészítést megelőző munkálatok. A második kántor pünkösdtől „kisasszony napjá"-ig a bőrök kikészítésének időszaka volt. A munka dandárja: a bőrruhák készítése, a vásározás a harmadik kántor idejére esett, kisasszony napjától karácsonyig. A karácsonytól a tavaszi időszakig — József-napig — terjedő évnegyedben, a negyedik kántor idején végezték a műhelyhulladékok feldolgozását, a bőrök beszerzését. A mesterlegények az évnegyed kezdetén vagy ahhoz közeli időben tartották kötelező gyűléseiket — mint említettük — az atyamester házánál. A gyűlésre, a kántorbejáróba megszokott szöveggel hívták meg a legényeket. Kovács András a következő szöveget közli: „Az atyamester úr és a két bejáró úr hírével a társaság Kulcsa el bocsáttatott a végre, Hogy holnap délután puntom 1 órára minden betsületes Jámbor ifjú meg jelennyen az atya mester úr házánál kántor bejáróba 30 xr (krajcár) büntetés alatt 833 Szeptember 22 a kulcs sijetve járjon." A mesterlegények a céhen belül külön testületet alkottak, amelyet „kistársaság"-nak neveztek. (Innen a behívóban a „társaság kulcsa" kifejezés.) A legények gyűlésén részt vett az atyamester, a kistársaság legfőbb elöljárója, a legények felügyeletével megbízott mester, a két bejáró mester, a legények kiosztói, ügyes-bajos dolgaiknak intézői, a legények közül választott öregdékán vagy öreglegény, a rendelkező, a legények felügyelője, a „kis dékány", a „legfiatalabb legény", aki — mai szóval élve — valamiféle háznagyi tisztet látott el, ő hívta össze a gyűlést, ellenőrizte a legények templomba járását, és végül részt vett minden mesterlegény, akikre — mint láttuk — távolmaradás esetén 30 krajcár büntetés várt. A gyűlés a résztvevők köszöntésével kezdődött, majd felnyitották a legények ládáját. Míg a láda nyitva állt, egy legénynek az ajtó kilincsén kellett tartania két ujját, hogy idegenek be ne léphessenek, s jelképesen kifejezzék vele a gyűlés titkosságát, hogy arról hírt kivinni nem szabad. Vásárhelyen külön is figyelmeztették a legényeket a titoktartásra: „amit hallottak, nem szabad beszélni utcán kocsisoknak, műhelyen inasoknak, konyhán szolgálóknak, hanem mindenkinek be légyen szája csukva, mint ahogy ládának csukkanását hallják".

9 A továbbiakban felolvasták vagy ismertették a „betsületes jámbor ifjak" megszólítással illetett legények előtt a „rendtartás"-t. A „Láda köszöntő Versek"-ből értesülünk néhány szokásról, amit a rendtartásban rögzítettek: — A „jövendőbéli szükségesek ki pótolására" a legények feltételpénzt fizettek, mely kéthetenként „egy pénzt" jelentett az alatt a három negyedév alatt, amíg a munka java tartott: József-naptól karácsonyig. — Megismerjük a kontárság elleni védekezésnek a legényekkel szemben alkalmazott módját. A legényeknek önként kellett számot adniuk arról, ha