A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Csobai Lászlóné: Egy román nyelvű kéziratos katonakönyv az első világháború idejéből

A kolindálás a legrégibb orális tradíciók egyike. A görögkeleti vallásban az egyházi kolindák Jézus születését dicsőítik. A hívek a régi orális tradíciót vallásos formában őrzik tovább, melynek csupán egyes elemei utalnak vissza a régi, kereszténység előtti korra. E keresztény ihletésű szövegek kéziratban vagy nyomtatásban terjedtek el az egyházi ceremónia részeként. A népszokás leggyakoribb típusát Európában a szlovákoknál, horvátoknál, szerbeknél és szegényesebb formában a lengyeleknél találjuk meg, valamint Görögország különböző részein. A kolindálás fejlett formája ismert a románoknál, bolgároknál és az ukránoknál is.

10 II. A kézirat második tartalmi része különböző szertartások alkalmával énekelt egyházi énekeket, imádságokat foglal össze. Itt egyetlenegy imáról szólnék csupán, amely a népi vallásossággal kapcsolatos, és ehhez még ma is kötődik egy szokás a hívők között. Az ima „Szűz Mária álma" 63—66. oldalig tart, a hozzá tartozó „Előbeszéd" a 60—62. oldalon van. A hagyomány szerint az „Élőbeszédben" leírtak alapján, aki ezt az imát mindig magával hordja és legalább napjában egyszer elolvassa, minden rossztól védve van. Az általam megkérdezett adatközlők elmondták, hogy ezt az imát mindig magukkal hordják, és régi öregektől tanulták, emlékezetből írták le, mert ezt csak úgy szabad leírni.

11 Vonyiga Tódor vallásos ember lévén, nyilvánvalóan jól ismerte a hagyományt és akkori helyzetében ennek az imának védelmező erőt is tulajdonított. Az adott körülmények között az ima védelmező funkciója iránti igény sokkal fokozottabban jelentkezett az idegenbe szakadt katonánál, nyilvánvalóan ezért másolta be katonakönyvébe. III. A kézirat harmadik része verses formában megírt önéletírás, amelynek részletes elemzésére a dolgozat legvégén térek ki. IV. A negyedik csoportba tartozik a kéziszótár: „Nume pe rumáne§te sj nemje§te" a 125—129. oldalig. Itt a mindennapi életben és katonáskodása során használt legfontosabb német kifejezéseket gyűjtötte egybe, melléje írva román jelentésüket. Összesen 163 szót, a román megfelelőkkel együtt tehát 326 szót írt le magának. Szembetűnő, hogy kéziszótárában kétszer szerepel a Dumnezeu= isten, a bogát— gazdag és a lenes = lusta kifejezések. Az első teljesen egyértelmű, a másik két kifejezés is valószínűleg fontos szerepet játszhatott az adott körülmények között. Ugyancsak vallásosságával van összefüggésben, hogy nem feledkezett meg a templom, a lélek kifejezésekről sem. A kézirat részéhez tartoznak a 129. oldalon 1—20-ig, majd 20—100-ig németül leírt sorszámnevek. V. A katonakönyvben az ötödik egységet a hazafias dalok alkotják a 135 —139. oldalig. Mind a négy kifejezi román nemzetiségi voltát. A négy dal közül három műdal, a negyedik Vasile Alecsandri az Egyesülés hórája, amelyet népköltészeti gyűjtéseinek alapján írt meg. Ezt Vonyiga Tódor némi átköltéssel írta be a katonakönyvébe s csupán három versszakát. Úgy gondolom, hogy félnépi változattal állunk szemben. VI. Végül a katonakönyvben szereplő köszöntőket, mindössze hármat kell megemlítenem. Valószínűnek tartom, hogy a katonakönyvet az 1915-ös év 74