A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Sterbetz István: A vadlúdvonulás ökológiai adottságai Békés megyében

sámsoni legelő kanalizalasa következtében zömmel ide csoportosultak át ezek a lúdtömegek. A jelenben az őszi tetőzés idején átlagosan két-háromezer vadliba, 90%-ban nagy lilik tartózkodik itt. d) Biharugra A biharugrai halastórendszer és körülötte a begécsi—vátyoni—zsadányi—orosi —geszti, valamint az országhatáron túl az oláhszentmiklósi, tiszaradványi puszták egykor Európának egyik legnagyobb forgalmú vadlúdgyülekező helyét jelentették. Sajnos az 1950 előtti, nagy vadlúdbőség idején sohasem volt szervezett számlálás, és a legendás vadlúdtömegekről így nem maradhattak fenn pontos adatok. Müller Géza és Nagy László személyes közlései szerint „sok százezer" lehetett ez a hajdani lúdmennyiség. 1951 novemberében Nagy Lászlóval közösen szervezett, és azonos időpontokban dolgozó, nyolc megfigyelőre alapozott számlálásunk Biharugra—Begécs—Geszt körzetében kikerekítve 500 000 vadludat eredményezett. 90% nagy lilik, 5% kis lilik, 4% vetési lúd, 1% nyári lúd. 1961. november 8—15. között a biharugrai és szikpusztai halastavakon már csak 60 000 ludat számláltam, 95% nagy lilik, 1% kis lilik, 4% vetési lúd. 1963. november 10—15. között az utolsó biharugrai sziki és begécsi számlálásom végeredménye 40 000. 80% nagy lilik, 3% kis lilik, 1% nyári lúd, 16% vetési lúd. 1970 januárban Philippona (1972) 15 000 nagy liliket számlált a halastavakon. Az 1972—1981 közötti, utolsó évtizednek kihagyásokkal végzett IWRB számlálásai összeroppanás szerű fogyatkozásról tanúskodnak itt. Az adatgyűjteményből kiszámított átlagértékeket az 1. sz., a tetéző számokat a 2. sz. táblázat részletezi. e) Kardoskút A Kardoskúti Fehértó környékének eszményi vadlúdgyülekező helyet jelentő szikes pusztájáról Farkas István — a rezervátum jelenlegi természetvédelmi őre — szolgáltatott 1950 előtti, általánosító számokat. Szerinte átlagosan 15— 20 000 vadlúd volt a hajdani tetőző mennyiség. A Fehértó, és 800 hektáros, szűkebb környéke 1965 óta természetvédelmi terület. A védett állapot kezdetétől Kardoskút vonzereje évről évre fokozódott, szinte már rendellenesen feldúsult vadlúd gyülekezések színtere. 1977-ben volt a csúcs, ezután némi mérséklődés következett. Az 1972—1981 közötti IWRB számlálások átlageredményeit a 3. a tetőző mennyiségeket a 4. sz. táblázat (Sterbetz 1982a) ismerteti. 2. A vadlúdvonulás ritmusa Közép-Európában a vadlúdvonulás meglehetősen kiegyenlített, és nomadizáló jellegének ellenére is ősi szabályszerűséget tükröz. Ősszel a helyben is fészkelő nyári ludak augusztusi kóborlásával kezdődik a mozgalom, majd szeptember közepétől a kislilikek vezetik be az északi fajok vonulását. A vetési lúd érkezése október 1. a nagy liliké október 15. körül esedékes. A tetőző időszak a csekély 34 /