A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988)

Hévvízi Sándor: A Békés megyei termelőszövetkezetek nevei 1948–1984

8) Táji — körzeti kapcsolódást kifejező nevek Körösmenti, Köröstáj, Sárréti, Viharsarok. 9) A kollektív szellem kialakulására és az egyesülésre utaló nevek Egy akarat, Egyesült, Egyetértés. 10) Egyéb nevek Dolgozók, Villám. Milyen következtetéseket tudunk levonni a mezőgazdasági szövetkezetek névtípusainak számbavétele és az összesítő táblázat alapján, amely következtetéseket mintegy összegzésnek is tekinthetünk? A történelmi személyekhez fűződő termelőszövetkezeti nevek napjainkban is az összes nevek 43,95%-át alkotják. E nevek ma is a mezőgazdasági szövetkezetek neveinek a döntő többségét képezik. Ebben a tekintetben tehát nincs lényegi különbség a legelső korszak és napjaink között, még akkor sem, ha az 1948 és 1956 közötti évekhez viszonyítva 6%-nyi csökkenés tapasztalható. Nagy mértékben csökkent a jövővel kapcsolatos elvárást, a jövőbe vetett hitet jelölő nevek aránya. Ugyancsak hasonló nagyságú csökkenést tapasztalhatunk az elvont fogalmakat, politikai jelképeket tartalmazó termelőszövetkezeti neveknél. Szintén csökkenő tendenciát mutat ^földművelés jelképeit magukba foglaló nevek aránya is. Ezzel szemben valamelyest nőtt a dátum szimbólumokat tartalmazó nevek számaránya, mintegy jelezve, hogy dolgozó parasztságunk ezeket a különböző történelmi eseményekhez fűződő dátumokat elismeri, magáénak érzi. Az utóbbi években születtek megyénkben azok a termelőszövetkezeti elnevezések, amelyek Magyarország és a többi szocialista ország közötti jó viszonyra, barátságra utalnak. Az összevonások, egyesülések miatt bekövetkezett téesz elnevezések csökkenése közepette is megtartották a nevüket, sőt az utóbbi néhány évben erősödött az aránya azoknak a kollektív gazdaságoknak, amelyek nevei a tájhoz, a szűkebb hazához való kapcsolódásra mutatnak. Ugyancsak az egyes termelőszövetkezetek egyesülése miatt a legelső korszakhoz viszonyítva nagymértékben nőtt a kollektív szellemre, az egyesülésre utaló nevek aránya. Ez az arány 1948—1956 között 0,43% volt. 1980—84 között pedig már 9,90%. Végezetül megállapíthatjuk: a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nevei az intézménynevek egyik jelentős, sajátos válfaját képezik. Vizsgálatuk hozzájárul ahhoz, hogy közelebbről is megismerjük ezeket az általunk is nap mint nap használt, általánosan ismert neveket. 345